Talán a mai futással záródott is az idei év - kissé hosszúra nyúlt - nyara.
Még a nyári, zserzseli kísérős, éjszakai futás adta az ötletet, meg a lelkiismeretfurdalás, hogy akkor nem tudtam Robival tovább folytatni. De legalább ma sokat gondoltam rá. Ráfér szegényre...
Összességében jó volt, bár még mindig csak keresem magam. Nem tudom elkapni azt az igazán könnyed, föld felett lebegős, sok pozitív energiát adó futásélményt. Kicsit , vagy nagyon munkás, olyan izzadságszagú az egész. Mintha valami edzéstervet akarnék végrehajtani, kedv és elszántság nélkül. Közben pedig kint vagyok és csinálom, tehát vmi biztos hajt...
Reggel egyre sötétebb van. Kimegyek hajnalban a Gulyára, alig látok vmit, csak nyelem a kiliket. Nekem ez nem élvezet. Bocs. Eccerűen én nem ezért futok.
Ma jó volt. Igazán szép és részben ismeretlen terep. A természet még alig hajlott az őszbe, igazán csak a naptár haladta meg a nyarat. A balaton-felvidéki szőlők most is nagyon szépek, a kis völgyecskék folyton le tudnak nyűgözni és ez ma sem volt másképp. Kár hanyagolni ezt a vidéket. Kicsit félek ettől a résztől, mert a jelzések sok helyütt az átlagnál is sokkal rosszabbak. Ma is sokszor kellett keresnem az utat, pedig az országos kéken mentem végig...
A Pirosra nagyon szeretnék menni. Nem érdekel hogy sikerül. Majd úgy fog ahogy, de kellenek ezek a fix pontok az életemben, már csak az emlékek miatt is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése