2010. november 16., kedd
2010. november 15., hétfő
2010. november 14., vasárnap
Blog
Sajnos nem vagyok egy bitkirály, így óhatatlanul is nyomokat hagyok magam mögött. Legutóbb is megtalálta vki a blogot, ami magában talán nem is lenne baj, de feltette a blogroll-jába, ahonnan aztán bárki ember fia ideklikkelhetne.
Ezt meg nem akarom.
Meg nem tudom mondani, hogy miért, de nem.
Szóval lehetne titkosítani, de ahhoz kellenének emilcímek és ezzel tényleg kontrollálhatnám azokat akik veszik a fáradtságot és nem sajnálva idejüket átfutják soraimat.
Ez a belterjesedés meg azért nem tetszik, mert azért hátha olvassa olyan is, akit abszolút nem ismerek és talán kell neki egy kis adalék ahhoz, hogy fusson. Elkezdje, vagy folytassa. Bár amit itt olvas az után lehet, hogy abbahagyja :)))...
Szóval a tipikusan baszni és szűznek maradni esete. Akik ezt játsszák azoktól nagyon ki szoktam akadni.
Vannak olyanok itt, amiket szűk körben talán leírhat az ember. Egymás között megbeszéljük - mondhatnám rá. Nagy nyilvánosság előtt viszont nem túl szerencsés, mondhatni inkorrekt... gondolok itt olyan posztokra, ahol a szereplők jól azonosíthatók. Bár lehet, hogy túllihegem, nekem ez gondot jelent. Ha meg a témáimat szűröm meg, akkor meg minek írok...
Nagyon nem igénylem az írott reakciókat, mert tényleg nem azért pötyögök, de most kifejezetten érdekelne a véleményetek!
Titkos, vagy nem titkos?
Ezt meg nem akarom.
Meg nem tudom mondani, hogy miért, de nem.
Szóval lehetne titkosítani, de ahhoz kellenének emilcímek és ezzel tényleg kontrollálhatnám azokat akik veszik a fáradtságot és nem sajnálva idejüket átfutják soraimat.
Ez a belterjesedés meg azért nem tetszik, mert azért hátha olvassa olyan is, akit abszolút nem ismerek és talán kell neki egy kis adalék ahhoz, hogy fusson. Elkezdje, vagy folytassa. Bár amit itt olvas az után lehet, hogy abbahagyja :)))...
Szóval a tipikusan baszni és szűznek maradni esete. Akik ezt játsszák azoktól nagyon ki szoktam akadni.
Vannak olyanok itt, amiket szűk körben talán leírhat az ember. Egymás között megbeszéljük - mondhatnám rá. Nagy nyilvánosság előtt viszont nem túl szerencsés, mondhatni inkorrekt... gondolok itt olyan posztokra, ahol a szereplők jól azonosíthatók. Bár lehet, hogy túllihegem, nekem ez gondot jelent. Ha meg a témáimat szűröm meg, akkor meg minek írok...
Nagyon nem igénylem az írott reakciókat, mert tényleg nem azért pötyögök, de most kifejezetten érdekelne a véleményetek!
Titkos, vagy nem titkos?
P85 film még
Ez volt az első verzió, de ez kissé hosszú lett, mint ahogy a folytatás is az lett volna...
P85 bevezetés (1. változat) from PALL Attila on Vimeo.
P85 bevezetés (1. változat) from PALL Attila on Vimeo.
2010. november 13., szombat
P85 film
Az egyes verzió bevezetője hosszú. Nagyon. A folytatása még hosszabb lenne. Nyúlósan az. Mert a Piros is az...
A kettes már beláthatóbb, de egyelőre a folytatás meghaladja bitképességeimet.
Marad a bevezető:
P85 bevezetés (2. változat) from PALL Attila on Vimeo.
A kettes már beláthatóbb, de egyelőre a folytatás meghaladja bitképességeimet.
Marad a bevezető:
P85 bevezetés (2. változat) from PALL Attila on Vimeo.
2010. november 12., péntek
Rendszer
Ha már ilyen szépen válaszoltam az alábbi posztban, akkor egy pötynyit leírom ide is. Épp ma jutott eszemben vezetés közben.
Elfogadok én egészen szélsőséges nézeteket, legyen az vallási, politikai, terepfutási, bothegyezési, vagy mittudoménminek a tárgyában.
DE!!!
Legyen koherens!
A legbutább döntést/választást is meg tudom emészteni, ha van benne rendszer, ha átgondolt. Amennyiben úgy adódott, hogy kissé elhajlott piciny ágacskánk azon a nagy-nagy családfán az állatokétól, akkor mondjuk ez lehetne egy olyan momentum amelyre ráfoghatnánk másságunkat.
Ebbe a gondolatkörbe tartozik azon vesszőparipám is, hogy a fent emlegetett, akár ordas nézeteinket is nevén nevezve vállaljuk. Nem az a gond, ha vmit máshogy, nagyon máshogy gondolunk. Az a gond, ha ezt másnak akarjuk láttatni. Ha tudva gondolati másságunkat mégis a vállalható többségi csapásirányhoz igazítva tálaljuk a mondókánkat, vagy ahhoz simítva magyarázzuk meg.
Persze megint szájtépés...
De mentségemre legyen mondva, hogy csak ma nem futottam és holnap megyek egyedül egy hosszút.
Elfogadok én egészen szélsőséges nézeteket, legyen az vallási, politikai, terepfutási, bothegyezési, vagy mittudoménminek a tárgyában.
DE!!!
Legyen koherens!
A legbutább döntést/választást is meg tudom emészteni, ha van benne rendszer, ha átgondolt. Amennyiben úgy adódott, hogy kissé elhajlott piciny ágacskánk azon a nagy-nagy családfán az állatokétól, akkor mondjuk ez lehetne egy olyan momentum amelyre ráfoghatnánk másságunkat.
Ebbe a gondolatkörbe tartozik azon vesszőparipám is, hogy a fent emlegetett, akár ordas nézeteinket is nevén nevezve vállaljuk. Nem az a gond, ha vmit máshogy, nagyon máshogy gondolunk. Az a gond, ha ezt másnak akarjuk láttatni. Ha tudva gondolati másságunkat mégis a vállalható többségi csapásirányhoz igazítva tálaljuk a mondókánkat, vagy ahhoz simítva magyarázzuk meg.
Persze megint szájtépés...
De mentségemre legyen mondva, hogy csak ma nem futottam és holnap megyek egyedül egy hosszút.
2010. november 9., kedd
Ágtörés!
...vagyis inkább áttörés!!!! Érteeed?!
A hétfői nappal végre tényleg a régi kerékvágásba zöttyent az életem!
Szinte hihetetlen!
Annyira vágytam már az én kis kiszámíthatóan kiszámíthatatlan időbeosztásomra, a megszokott stresszfaktoromra, a reggeli futásaimra, hogy csak most érzem igazán mennyire más így az élet! Olyan érzés ez mintha eddig álltak volna a fejemen most meg leszállt volna az illető...
Hétfőn rögtön PB-t mentem szokásos lazulós körömön. Olyan alacsony volt a pulzusom, hogy alig hittem a vekkernek. Végre lehetett tolni! Az órácska végén is a rég megszokott és rég hiányolt ismerős fáradtság érzet, mely nem keverhető és keverendő össze a kimerültséggel és bármilyen más fáradtsággal. Inkább pezsdítő, mintsem hervasztó ez!
Ma rég nem rótt ösvényekre tévedtem. Első futásaim és első emelkedőfutásaim helyszíneire.
De kellenek ezek!
Bár néhol olyan árkokat vájt a tavaszi/nyári csapadék, hogy lazán beléjük is állhattam volna, de alapjában véve semmi nem változott. És ez nagyon jó!
Már nagyon rég azon töröm a fejem, hogy készítek egy filmet a különböző évszakokban felvett futásokból, de többször bevillant az is, hogy képek nem is kellenének, csak a zajok. Annyira más a téli lihegés, a hó ropogása, a latyak csattanása, a csendes erdőben, vagy a tavaszi madárzsivajt megtörő cuppanós léptek, ragacsos, saras csúszkálások nesze. A nyári verejtékes zihálás, a patakok csobogása, a forrásból való kortyolás, vagy arcmosás zajai. A hulló falevelek, a zúzmarás lépések, a ködös, csöpögős hidegek és mondjuk egy tábortűz pattogása...
Persze megint furcsa, de ez talán egy süketnek sokkal meghatározóbb, mint másnak. Aki lassan elveszt valami fontosat az nagyon vágyakozik utána és nagyon felértékeli magában annak a dolognak a jelentőségét...
Szóval mostantól: reggel futás, zuhany, reggeli, oszt munka!
A hétfői nappal végre tényleg a régi kerékvágásba zöttyent az életem!
Szinte hihetetlen!
Annyira vágytam már az én kis kiszámíthatóan kiszámíthatatlan időbeosztásomra, a megszokott stresszfaktoromra, a reggeli futásaimra, hogy csak most érzem igazán mennyire más így az élet! Olyan érzés ez mintha eddig álltak volna a fejemen most meg leszállt volna az illető...
Hétfőn rögtön PB-t mentem szokásos lazulós körömön. Olyan alacsony volt a pulzusom, hogy alig hittem a vekkernek. Végre lehetett tolni! Az órácska végén is a rég megszokott és rég hiányolt ismerős fáradtság érzet, mely nem keverhető és keverendő össze a kimerültséggel és bármilyen más fáradtsággal. Inkább pezsdítő, mintsem hervasztó ez!
Ma rég nem rótt ösvényekre tévedtem. Első futásaim és első emelkedőfutásaim helyszíneire.
De kellenek ezek!
Bár néhol olyan árkokat vájt a tavaszi/nyári csapadék, hogy lazán beléjük is állhattam volna, de alapjában véve semmi nem változott. És ez nagyon jó!
Már nagyon rég azon töröm a fejem, hogy készítek egy filmet a különböző évszakokban felvett futásokból, de többször bevillant az is, hogy képek nem is kellenének, csak a zajok. Annyira más a téli lihegés, a hó ropogása, a latyak csattanása, a csendes erdőben, vagy a tavaszi madárzsivajt megtörő cuppanós léptek, ragacsos, saras csúszkálások nesze. A nyári verejtékes zihálás, a patakok csobogása, a forrásból való kortyolás, vagy arcmosás zajai. A hulló falevelek, a zúzmarás lépések, a ködös, csöpögős hidegek és mondjuk egy tábortűz pattogása...
Persze megint furcsa, de ez talán egy süketnek sokkal meghatározóbb, mint másnak. Aki lassan elveszt valami fontosat az nagyon vágyakozik utána és nagyon felértékeli magában annak a dolognak a jelentőségét...
Szóval mostantól: reggel futás, zuhany, reggeli, oszt munka!
2010. november 4., csütörtök
No jó, egy kis futás...
Annyira tipikus, hogy akinek nem megy az dumál róla...
Mostanában csak a számat tépem és nem az ösvények avar szőnyegét.
Pedig nem is. Kedd, szerda, csütörtök. Futottam.
Jó, nem is. Kocorásztam.
A disznótoros nem tett jót, az biztos, talán mára hevertem ki teljesen. Kár erőltetni, nem megy nekem ez a húsevés...
Szóval ma frankó volt. A hátamnak kutya baja. Pont jól időzítettem, csak a számomra legfontosabb egy héten fájt. Bravó!
A P85-ről nem is írtam, pedig kellett volna.
Fotóztam, meg videjóztam egy csomó frankó kölcsön cuccal. Mentálisan brutálisan fárasztó volt. Fizikálisan meg azért, mert nem ettem/ittam egész nap semmit és a végére már annyira görcsölt a fejem, hogy járni alig bírtam. Aztán az egyik privát ponton jól belelegeltem az ellátmányba. Nem volt szép dolog, de eccerűen élet/halál kérdése volt...
Nagyon irigykedtem a résztvevőkre, de most ilyen lapot osztottak. Idén sokadszorra...
De ma tényleg frankót futottam. Olyan valószínűtlenül meleg volt, hogy szinte tavaszias hangulatom volt. Annyira, hogy túl is szaladtam egy kereszteződésnél, mert a lehulló levelek teljesen átrajzolták az erdőt. Megint más és megint máshogy szép a természet.
Ismét bebizonyosodott, hogy a lefelé és sík futás nem megy. Enyhe emelkedőn, kényelmes tempóban annyi a pulzusom felfelé menetben, mint enyhe lejtőn lazán lefelé. Nem értem. Nem tudok olyan lassan futni lefelé, hogy lemenjen a pulzusom. Ilyen nincs és mégis van.
Erre még ki kell találni valamit, mert míg a többiek pihenni tudnak a lejtőkön, addig én dolgozom rendesen...
Végre ilyen problémák! Nyam, nyam...!!!!!
Mostanában csak a számat tépem és nem az ösvények avar szőnyegét.
Pedig nem is. Kedd, szerda, csütörtök. Futottam.
Jó, nem is. Kocorásztam.
A disznótoros nem tett jót, az biztos, talán mára hevertem ki teljesen. Kár erőltetni, nem megy nekem ez a húsevés...
Szóval ma frankó volt. A hátamnak kutya baja. Pont jól időzítettem, csak a számomra legfontosabb egy héten fájt. Bravó!
A P85-ről nem is írtam, pedig kellett volna.
Fotóztam, meg videjóztam egy csomó frankó kölcsön cuccal. Mentálisan brutálisan fárasztó volt. Fizikálisan meg azért, mert nem ettem/ittam egész nap semmit és a végére már annyira görcsölt a fejem, hogy járni alig bírtam. Aztán az egyik privát ponton jól belelegeltem az ellátmányba. Nem volt szép dolog, de eccerűen élet/halál kérdése volt...
Nagyon irigykedtem a résztvevőkre, de most ilyen lapot osztottak. Idén sokadszorra...
De ma tényleg frankót futottam. Olyan valószínűtlenül meleg volt, hogy szinte tavaszias hangulatom volt. Annyira, hogy túl is szaladtam egy kereszteződésnél, mert a lehulló levelek teljesen átrajzolták az erdőt. Megint más és megint máshogy szép a természet.
Ismét bebizonyosodott, hogy a lefelé és sík futás nem megy. Enyhe emelkedőn, kényelmes tempóban annyi a pulzusom felfelé menetben, mint enyhe lejtőn lazán lefelé. Nem értem. Nem tudok olyan lassan futni lefelé, hogy lemenjen a pulzusom. Ilyen nincs és mégis van.
Erre még ki kell találni valamit, mert míg a többiek pihenni tudnak a lejtőkön, addig én dolgozom rendesen...
Végre ilyen problémák! Nyam, nyam...!!!!!
2010. november 1., hétfő
Széllel szemben. Még, még, még...
Kezdik kapizsgálni. Nemhiszemel! Kezdik?!
Pedig csak párszor mondtam el itt-ott suttyonban, csepegtetve és lőn!
Halvány derengés!!!!
Pénz van.
Ha nem is sok, de van.
Csak jó magyar szokás szerint, nagyon nehéz, verejtékes munkával sikerül lehúzni klotyón...
Onnan kezdeném, hogy nem igazán értem mi keresni valója van a terepfutásnak az UMSZ-ben.
Vanasszonygya:
S70
T100
M115
P85
Kb. ennyi ultra van, ami terepen zajlik (máramennyireultra). Nem hiszem, hogy sokat kihagytam...
Szóval csá' UMSZ! De akkor merre az arra?
Csak azért veszem alapul az MSTSZ-t, mert ott tudok pár adatot és némi (monnyuk kevés) áttekintésem is van.
Ez, mivel országos sportági szagszövetség, kap 1,5 millió!!!!!!!!! HUF-ot.
Ezt a szagszövetséges dolgot elég nehéz megkapni, de mivel lobbiereje van az MSTSZ-nek (nem kicsi) megvan neki. Hurrrrrá!
Alapszabálya szerint bajnokságot KELL NEKI szervezni. Azért kap pénzt.
Waldorfos óvoda fenntartásban van némi tapasztalatom. Pár évig voltam egyesületi titkár is. Ott is azt hangoztattam, hogy lehet sok mindent csinálni, de ha Állambácsi ad valamit, akkor legalább a min. feltételeket teljesítsük.
Ez jelen esetben annyit tesz, hogy kellene pár egyesület (van/vannak!!!), azokba/azoknak kellenének igazolt versenyzők. Szerintem ez nem olyan nagy gáz. Ha vki elmegy focccizni, vagy kosarazni, vagy lengőtekézni, akkor természetesnek veszi, hogy lesz kék (tényleg, még kék?) könyvecskéje. Elcsoszog a sportorvoshoz évente és kap bele pecsétet. Ráadásul egy csomó helyen kérik már ezeket az igazolásokat, legalább ez is le lenne tudva.
Meg kurva jól hangzik, hogy igazolt terepfutó vagyok. Neeem?
Ha lenne 500 terepfutó és TT-s emberke, akkor ez a lóvé 4-5 milla lenne!!!!
De nekünk nem kell!
Pfujj az a rohadt pénz. Pfujj de gusztustalan. Le kellene igazolni, meg vérnyomást mérni, meg minden... pfujjj...
Jó, jó, vegyük a mostani alapesetet. Rühelljük a sok pénzt, van 1,5 millánk.
0,5 millió a fenntartás. Nem tudom mire, de vegyük azt, hogy ennyi.
Marad 1 millió HUF.
Ma ebből az MSTSZ szervez pár versenyt, amire a kutya nem megy el. Hogy miért nem azt nem egészen értem, de nem megy el és ezzel el is úszott a pénz.
Véleményem szerint egy szövetség NE saját versenyt szervezzen!
(Jó, ha már minden nagyon megy, akkor egy egyfordulós kupát nyomhat. Mondjuk az idei Budapest Kupa fasza is lenne. Csodálatos útvonalon, jó időpontban, de ez más tészta...)
Mindenki sír, hogy nincs pénz. Rendben. Magyar ember pénzből ért. Árérzékenyek vagyunk, vagy mi?!
Azt mondom én szövetség, hogy a 2011-es évben támogatok 5 versenyt 200.000 - 200.000 HUF-al. Cserébe azt várom el, hogy
Ezeken túl az fenti követelményeket betartóknak - és persze a támogatott versenyeknek -az igényeit felmérve sokkal kedvezőbben tudok
A maradék kóla pedig nem szétosztásra, hanem a következő versenyre kerül... Baromi sok pénz megy el így.
Nem egyes versenyszervezőkre hárul az
Tehát legyen egy átlátható, tényleg minimális elvárásunk, de cserébe adjunk pénzt, vagy legalább az együttes nagyság erejét. Más tészta, hogy ennek a közösségi, közösségépítési része sem elhanyagolható.
Ha már így összejöttünk, akkor ezen szövetségen belül egyeztethetők a versenyek időpontjai is és nem lesz egymás nyakán pl. a Mátrabérc és T100, mint ahogy jövőre egymás nyakán lesz. Bravó, ügyesek vagytok fiúk. Nem volt eccerű, de sikerült...
Én mint futó pedig nyugodt lehetek, hogy ha egy szövetség által támogatott rendezvényre megyek, akkor lesz
Egy kis odafigyeléssel egyébként az 500-as létszám is elérhető (legalább adminisztratíve!) és akkor a 4-5-szörös pénz csodákra lenne képes...
Ha ez már megy, akkor lehet bajnokságot is kiírni, de nem ezzel kellene kezdeni. (Lehet, hogy kéri az állambácsi, akkor meg írjunk ki valamit bánom is én, de ez huszadlagos ebben a sorban.)
Biztos kihagytam ezt-azt, de mindjárt jönnek a vendégek az idei első disznótorosra és marhára bejönnek az illatok a konyháról.
Értitek?
Bocs.
Pedig csak párszor mondtam el itt-ott suttyonban, csepegtetve és lőn!
Halvány derengés!!!!
Pénz van.
Ha nem is sok, de van.
Csak jó magyar szokás szerint, nagyon nehéz, verejtékes munkával sikerül lehúzni klotyón...
Onnan kezdeném, hogy nem igazán értem mi keresni valója van a terepfutásnak az UMSZ-ben.
Vanasszonygya:
S70
T100
M115
P85
Kb. ennyi ultra van, ami terepen zajlik (máramennyireultra). Nem hiszem, hogy sokat kihagytam...
Szóval csá' UMSZ! De akkor merre az arra?
Csak azért veszem alapul az MSTSZ-t, mert ott tudok pár adatot és némi (monnyuk kevés) áttekintésem is van.
Ez, mivel országos sportági szagszövetség, kap 1,5 millió!!!!!!!!! HUF-ot.
Ezt a szagszövetséges dolgot elég nehéz megkapni, de mivel lobbiereje van az MSTSZ-nek (nem kicsi) megvan neki. Hurrrrrá!
Alapszabálya szerint bajnokságot KELL NEKI szervezni. Azért kap pénzt.
Waldorfos óvoda fenntartásban van némi tapasztalatom. Pár évig voltam egyesületi titkár is. Ott is azt hangoztattam, hogy lehet sok mindent csinálni, de ha Állambácsi ad valamit, akkor legalább a min. feltételeket teljesítsük.
Ez jelen esetben annyit tesz, hogy kellene pár egyesület (van/vannak!!!), azokba/azoknak kellenének igazolt versenyzők. Szerintem ez nem olyan nagy gáz. Ha vki elmegy focccizni, vagy kosarazni, vagy lengőtekézni, akkor természetesnek veszi, hogy lesz kék (tényleg, még kék?) könyvecskéje. Elcsoszog a sportorvoshoz évente és kap bele pecsétet. Ráadásul egy csomó helyen kérik már ezeket az igazolásokat, legalább ez is le lenne tudva.
Meg kurva jól hangzik, hogy igazolt terepfutó vagyok. Neeem?
Ha lenne 500 terepfutó és TT-s emberke, akkor ez a lóvé 4-5 milla lenne!!!!
De nekünk nem kell!
Pfujj az a rohadt pénz. Pfujj de gusztustalan. Le kellene igazolni, meg vérnyomást mérni, meg minden... pfujjj...
Jó, jó, vegyük a mostani alapesetet. Rühelljük a sok pénzt, van 1,5 millánk.
0,5 millió a fenntartás. Nem tudom mire, de vegyük azt, hogy ennyi.
Marad 1 millió HUF.
Ma ebből az MSTSZ szervez pár versenyt, amire a kutya nem megy el. Hogy miért nem azt nem egészen értem, de nem megy el és ezzel el is úszott a pénz.
Véleményem szerint egy szövetség NE saját versenyt szervezzen!
(Jó, ha már minden nagyon megy, akkor egy egyfordulós kupát nyomhat. Mondjuk az idei Budapest Kupa fasza is lenne. Csodálatos útvonalon, jó időpontban, de ez más tészta...)
Mindenki sír, hogy nincs pénz. Rendben. Magyar ember pénzből ért. Árérzékenyek vagyunk, vagy mi?!
Azt mondom én szövetség, hogy a 2011-es évben támogatok 5 versenyt 200.000 - 200.000 HUF-al. Cserébe azt várom el, hogy
- rajtszám
- tömegrajt
- időmérés
- ilyen, olyan eszem iszom
- startpisztoly
- wunderbaum illatosító a klotyóban
- stb.
Ezeken túl az fenti követelményeket betartóknak - és persze a támogatott versenyeknek -az igényeit felmérve sokkal kedvezőbben tudok
- pólót nyomtatni
- fénymásolni
- izóbármit beszerezni
- grafikussal megegyezni
- éremkészítővel tárgyalni
- stb.
A maradék kóla pedig nem szétosztásra, hanem a következő versenyre kerül... Baromi sok pénz megy el így.
Nem egyes versenyszervezőkre hárul az
- asztalok
- székek
- kannák
- kis tálak
- kis kések
- ponyvák
- stb.
Tehát legyen egy átlátható, tényleg minimális elvárásunk, de cserébe adjunk pénzt, vagy legalább az együttes nagyság erejét. Más tészta, hogy ennek a közösségi, közösségépítési része sem elhanyagolható.
Ha már így összejöttünk, akkor ezen szövetségen belül egyeztethetők a versenyek időpontjai is és nem lesz egymás nyakán pl. a Mátrabérc és T100, mint ahogy jövőre egymás nyakán lesz. Bravó, ügyesek vagytok fiúk. Nem volt eccerű, de sikerült...
Én mint futó pedig nyugodt lehetek, hogy ha egy szövetség által támogatott rendezvényre megyek, akkor lesz
- rajtszám
- időmérés
- ilyen, olyan eszem iszom
- startpisztoly
- wunderbaum illatosító a klotyóban
- stb.
Egy kis odafigyeléssel egyébként az 500-as létszám is elérhető (legalább adminisztratíve!) és akkor a 4-5-szörös pénz csodákra lenne képes...
Ha ez már megy, akkor lehet bajnokságot is kiírni, de nem ezzel kellene kezdeni. (Lehet, hogy kéri az állambácsi, akkor meg írjunk ki valamit bánom is én, de ez huszadlagos ebben a sorban.)
Biztos kihagytam ezt-azt, de mindjárt jönnek a vendégek az idei első disznótorosra és marhára bejönnek az illatok a konyháról.
Értitek?
Bocs.
2010. október 29., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)