Annyira tipikus, hogy akinek nem megy az dumál róla...
Mostanában csak a számat tépem és nem az ösvények avar szőnyegét.
Pedig nem is. Kedd, szerda, csütörtök. Futottam.
Jó, nem is. Kocorásztam.
A disznótoros nem tett jót, az biztos, talán mára hevertem ki teljesen. Kár erőltetni, nem megy nekem ez a húsevés...
Szóval ma frankó volt. A hátamnak kutya baja. Pont jól időzítettem, csak a számomra legfontosabb egy héten fájt. Bravó!
A P85-ről nem is írtam, pedig kellett volna.
Fotóztam, meg videjóztam egy csomó frankó kölcsön cuccal. Mentálisan brutálisan fárasztó volt. Fizikálisan meg azért, mert nem ettem/ittam egész nap semmit és a végére már annyira görcsölt a fejem, hogy járni alig bírtam. Aztán az egyik privát ponton jól belelegeltem az ellátmányba. Nem volt szép dolog, de eccerűen élet/halál kérdése volt...
Nagyon irigykedtem a résztvevőkre, de most ilyen lapot osztottak. Idén sokadszorra...
De ma tényleg frankót futottam. Olyan valószínűtlenül meleg volt, hogy szinte tavaszias hangulatom volt. Annyira, hogy túl is szaladtam egy kereszteződésnél, mert a lehulló levelek teljesen átrajzolták az erdőt. Megint más és megint máshogy szép a természet.
Ismét bebizonyosodott, hogy a lefelé és sík futás nem megy. Enyhe emelkedőn, kényelmes tempóban annyi a pulzusom felfelé menetben, mint enyhe lejtőn lazán lefelé. Nem értem. Nem tudok olyan lassan futni lefelé, hogy lemenjen a pulzusom. Ilyen nincs és mégis van.
Erre még ki kell találni valamit, mert míg a többiek pihenni tudnak a lejtőkön, addig én dolgozom rendesen...
Végre ilyen problémák! Nyam, nyam...!!!!!
Durva, technikás terepen azért árnyaltabb a kép, de nekem például pont az fura, hogy milyen valószínűtlenül zuhan a pulzusom amint lejtőt érek....A múltkor akartam konkrét tartományban maradni lejtős utcákon cikk-cakkozva, de végül hagytam a manóba, mert felfelé bele kellett gyalogolnom, lefelé meg már majd nyakamat törtem a rohanásban.
VálaszTörlés