"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. november 4., csütörtök

No jó, egy kis futás...

Annyira tipikus, hogy akinek nem megy az dumál róla...

Mostanában csak a számat tépem és nem az ösvények avar szőnyegét.

Pedig nem is. Kedd, szerda, csütörtök. Futottam.

Jó, nem is. Kocorásztam.

A disznótoros nem tett jót, az biztos, talán mára hevertem ki teljesen. Kár erőltetni, nem megy nekem ez a húsevés...
Szóval ma frankó volt. A hátamnak kutya baja. Pont jól időzítettem, csak a számomra legfontosabb egy héten fájt. Bravó!

A P85-ről nem is írtam, pedig kellett volna.
Fotóztam, meg videjóztam egy csomó frankó kölcsön cuccal. Mentálisan brutálisan fárasztó volt. Fizikálisan meg azért, mert nem ettem/ittam egész nap semmit és a végére már annyira görcsölt a fejem, hogy járni alig bírtam. Aztán az egyik privát ponton jól belelegeltem az ellátmányba. Nem volt szép dolog, de eccerűen élet/halál kérdése volt...

Nagyon irigykedtem a résztvevőkre, de most ilyen lapot osztottak. Idén sokadszorra...

De ma tényleg frankót futottam. Olyan valószínűtlenül meleg volt, hogy szinte tavaszias hangulatom volt. Annyira, hogy túl is szaladtam egy kereszteződésnél, mert a lehulló levelek teljesen átrajzolták az erdőt. Megint más és megint máshogy szép a természet.

Ismét bebizonyosodott, hogy a lefelé és sík futás nem megy. Enyhe emelkedőn, kényelmes tempóban annyi a pulzusom felfelé menetben, mint enyhe lejtőn lazán lefelé. Nem értem. Nem tudok olyan lassan futni lefelé, hogy lemenjen a pulzusom. Ilyen nincs és mégis van.
Erre még ki kell találni valamit, mert míg a többiek pihenni tudnak a lejtőkön, addig én dolgozom rendesen...

Végre ilyen problémák! Nyam, nyam...!!!!!

1 megjegyzés:

  1. Durva, technikás terepen azért árnyaltabb a kép, de nekem például pont az fura, hogy milyen valószínűtlenül zuhan a pulzusom amint lejtőt érek....A múltkor akartam konkrét tartományban maradni lejtős utcákon cikk-cakkozva, de végül hagytam a manóba, mert felfelé bele kellett gyalogolnom, lefelé meg már majd nyakamat törtem a rohanásban.

    VálaszTörlés