...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. november 9., kedd

Ágtörés!

...vagyis inkább áttörés!!!! Érteeed?!

A hétfői nappal végre tényleg a régi kerékvágásba zöttyent az életem!
Szinte hihetetlen!
Annyira vágytam már az én kis kiszámíthatóan kiszámíthatatlan időbeosztásomra, a megszokott stresszfaktoromra, a reggeli futásaimra, hogy csak most érzem igazán mennyire más így az élet! Olyan érzés ez mintha eddig álltak volna a fejemen most meg leszállt volna az illető...
Hétfőn rögtön PB-t mentem szokásos lazulós körömön. Olyan alacsony volt a pulzusom, hogy alig hittem a vekkernek. Végre lehetett tolni! Az órácska végén is a rég megszokott és rég hiányolt ismerős fáradtság érzet, mely nem keverhető és keverendő össze a kimerültséggel és bármilyen más fáradtsággal. Inkább pezsdítő, mintsem hervasztó ez!

Ma rég nem rótt ösvényekre tévedtem. Első futásaim és első emelkedőfutásaim helyszíneire.
De kellenek ezek!
Bár néhol olyan árkokat vájt a tavaszi/nyári csapadék, hogy lazán beléjük is állhattam volna, de alapjában véve semmi nem változott. És ez nagyon jó!

Már nagyon rég azon töröm a fejem, hogy készítek egy filmet a különböző évszakokban felvett futásokból, de többször bevillant az is, hogy képek nem is kellenének, csak a zajok. Annyira más a téli lihegés, a hó ropogása, a latyak csattanása, a csendes erdőben, vagy a tavaszi madárzsivajt megtörő cuppanós léptek, ragacsos, saras csúszkálások nesze. A nyári verejtékes zihálás, a patakok csobogása, a forrásból való kortyolás, vagy arcmosás zajai. A hulló falevelek, a zúzmarás lépések, a ködös, csöpögős hidegek és mondjuk egy tábortűz pattogása...

Persze megint furcsa, de ez talán egy süketnek sokkal meghatározóbb, mint másnak. Aki lassan elveszt valami fontosat az nagyon vágyakozik utána és nagyon felértékeli magában annak a dolognak a jelentőségét...

Szóval mostantól: reggel futás, zuhany, reggeli, oszt munka!

4 megjegyzés:

  1. A Mátra115-ös videód [http://bit.ly/c9OwaV] nagyon klassz lett. Mind a kép, mind a hang / szöveg kiváló.
    Szerintem mozgókép helyett elegendő lehet az állóképek vetítése is. Mondjuk valami ilyesmit készíthetnél: http://wapo.st/9FAswK

    András

    http://youtu.be/T3QdX6ERkUw

    VálaszTörlés
  2. Egy kicsit tépelődésre ad okot az, hogy ebben is, mint a futásban, egyre több a szisztem :)))...

    Az eddig elkészült 'alkotások' a legkisebb előkészületek nélkül, a pillanat adta intuíció alapján születtek. Gagyi kamerával, gagyi programmal. Fotózgattam, filmezgettem aztán leültem és tényleg percek alatt elkészültek, mert volt egy vezérfonal (vagy több) amire felfűzve talán valamelyest koherens egésszé tudtak összeállni. Persze, millió hibával, életlenül, mozgó állóképekkel, zajos hanggal, de magukhoz mérten egységesen.

    Ezzel szemben a P85-ön frankó fényképezőt kaptam kölcsön, volt kamera, új vágóprogramot töltöttem le... (...csak épp a lényeg vész el...) próbáltam előre kigondolni, hogy mit akarok, és hogyan, de persze mindent felül írtak a pillanatnyi érzések és benyomások.

    Félek, hogy pont az a nyersesség vész el ezzel a szisztemmel, aminek a farvizén még tolerálhatók voltak a szösszeneteim. Mert hogy is néz ki egy jó minőségű, de gagyin szerkesztett film. Olyan, mint a mű-koptatott farmer...

    Közben persze van a fejemben megoldás, de egyszerűen technikailag nem tudom megoldani. Új gépet meg talán ezért nem vennék. (Vagyis vennék, de nem tudok...)

    Két bevezető is elkészült a meglévő anyagból. Mindkettőt szeretem. Másért-másért és persze a folytatásuk is más lenne...

    Miközben a futókra vártam a P85-ön az fogalmazódott meg bennem, hogy teljesen máshogy kell hozzáállni a fotózáshoz akkor, ha jó képeket akarok csinálni (mármint 1-1 jó képet), és teljesen máshogy ha egy filmhez akarok képeket lőni. Az utóbbihoz nem kellenek kiugróan jók, de összefüggésükben, hangulatukban, képszerkesztési elveikben, stb. egységeseket kell készíteni. Furcsa volt rájönni erre. Ott álltam a Feketefejnél és azon töprengtem, hogy az addigi ténykedésem miatt eccerűen nincs értelme 'jó' képeket csinálni.

    Az általad linkelt Barkley-n is fasza képekből készült a 'film'. Pár frankó kép, nyers hangok, történet. Nem is kell más. Nekem ehhez most kevés a 'jó' képem.

    Meg a képem :)))...

    Köszi András!

    VálaszTörlés
  3. a válaszod alapján már kezdem sejteni mit is akartam írni:
    az említett filmekben az a közös, hogy van alapötletük; és ez elnyomja az eltéréseket
    nem a technológián, meg a technikai részletekben van itt a hangsúly
    OK, valamilyen szinten mindegyik történetbe belefolytam; és így biztosan elfogult is vagyok velük szemben
    minden esetre ezek a filmek számomra nagyon beszédesek
    köszönöm, hogy elkészítetted a tiédet

    András

    (a Barkley-s film három főállású médiamunkás négy napos éjjel–nappali megfeszített munkájának a gyümölcse; érdekes volt figyelni őket miből mi lett — ja, meg az utómunka: három hétbe telt mire megjelentették)
    http://blog.washingtonpost.com/why-we-compete/2007/04/curiosity_1.html

    itt a teljes sorozat: http://blog.washingtonpost.com/why-we-compete/

    VálaszTörlés
  4. 'minden estere ezek a filmek számomra nagyon beszédesek'

    Igen ezt érzem én is, amikor odaülök a gép elé és megpróbálom képekbe és hangokba önteni azokat az érzéseket amik az adott eseményhez fűznek.

    Nekem a futás nem metál és rock, hanem inkább meditáció és lassított felvételek sora. leginkább meditáció.

    Pl. a Mátra115 a maga élő!!! zenei hatásaival annyira ütős volt, hogy nem is volt kérdés mi lesz a vezérfonal.

    Ez viszont tényleg kardinális. Nekem a futás NEM keménykedés, hanem vmi teljesen más...

    VálaszTörlés