Mindenami P85

Kis összegzés, átnézés, átélés.
Én szeretem, bár tudom, hogy nem makulátlan...

Beszámolók - és egy kis mai komment, a régi időkhöz:

2008
9:45-ös indulás! Eboláék épp szívatni akarták a futókat ezért direkt úgy nyitották a pontokat, hogy ne lehessen korábban indulni. Ma már erre ki emlékszik? P85, mindent a futókért...
Dömös már akkor megvolt 2:53 alatt. Azóta több mint egy órát javítottam az időmön, de ez a szakasz maradt -immár hagyományosan - 2:49.
Szénégetőknél még be kellett menni egy kb 30cm széles ösvényre! 30 cm-t értsd úgy, hogy kökényből, vadrózsából álló bokorsorban, volt egy 2m magas, nyiladék vágva. Már ahol. Ott kellett átszenvedni magunkat úgy, hogy az ösvény mellett futott a ma is használatos, széles út. De mi akkor is ragaszkodtunk a jelzéshez. Ki érti ezt :) ?
Nagy-Szénáson lámpakapcsolás! Anyám, ki hiszi ezt ma el?!
Petneházy előtt már volt szalagozás és nem kellett keresgélni a jelzetlen letérést mint 2007-ben! Micsoda fejlődés!
És! És! És Sistergő saját pontja, ami azóta hivatalos pont lett. Talán ez volt az első év, hogy kint volt. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki pusztán szeretetből kimegy az erdőszélre és saját pénzén!!! olyan pontot visz, ahol aksikról működtetett lámpák voltak és habzsidőzsi. Tényleg minden! Ma sincs olyan pont mint akkor. Sistergő pedig pattogott és kiszolgált. Számomra Ő egy igazi önzetlen hőse ennek a túrának és mindig eszembe jut amikor ezen a helyen járok!
A célban nem befutóérem volt, meg zokni, meg mittudomén, hanem Tibicsoki, ami piros volt és 85 grammos...

2009
Nemtom milyen szintű a felmelegedés, de az biztos, hogy évről évre egyre melegebb van a Piroson. Emlékszem, hogy ebben az évben még bőven mellény, meg kesztyű kellett. Itt találkoztam először Pepével, aki akkor még gyalogosan indult, aztán 1-2 év és ő nyert mindent, ami terepfutás volt.
Nagykovácsiban még találkoztam Speróval. Höhhh... ő akkor kezdett futkorászni, de már elkent és azóta Nagykovácsiig biztos kapnék 1-1,5ó-t tőle...
Nagykovácsi után Lúdtalppal és Csabival mentem. Soha nem fogom elfelejteni. Én mentem elől és húztam a sort ők meg hörögtek mögöttem én meg élveztem. Lúdtalp mögöttem!!! Ez milyen élmény volt! A beszámolójában is írt róla. Monnyuk azt sem felejtem el, ahogy Fridi ellépett mellettünk Makkosmária után. Olyan szintű volt a sebességkülönbség, mint egy személyvonat és egy TGV között. Érdekes, hogy már akkor is keresgéltem a végén a jeleket de sajnos ez azóta sincs máshogy. Erzsébet-kilátó - Frank-hegy viszonylatában a mai napig több helyen elbizonytalanodom.

2011
Tölgyikrek - Dömös szakasz. Aha, már akkor is pedzegettem, hogy ez egy elég fontos és könnyen elszúrható szakasz, nehéz meglelni a ritmusát.
Dömösön a frissítésnél jajj, emlékszem, hogy elroppant a koronám, brrrr, millllyen horrorok voltak! Húúúú, beértem Zenyiket Dobogókő előtt? Biztos eltörte a lábát, vagy kiújult a vakbele, vagy átment rajta az úthenger! Micsoda skalp :))) !
Csévi-nyereg előtti séta! No, ez is egy kulcsmomentum. Aki itt sétál az elfutotta...
Ez a szívszúrás itt volt először. 1-2 alkalommal próbálkozott, de a Ca-Mg-K pótlás óta nem volt vele gond. Emlékszem, akkor nagyon szar érzés volt.

2012
Erre nem is emlékeztem :))) ! Még szerencse, hogy ilyen szelektív az emlékezet(em)!

2013-ban szeptemberben, pont a Pirosra készülés közben jól kifordult a bokám. Aszfalton... Sajnos kimaradt e miatt.
2014-ben elmentem a Lemkowynára. Nem kellett volna...

2015 
Ez tényleg bosszantó volt, mert a mumus Hosszú-ároktól szépen lassan felőröltem magam, aztán Nagykovi után a kalapácsossal viaskodtam. Brrr... Pedig addig de szép volt!

2016
Ez nagyon jó volt! Kicsit nyomaszt is, hogy hogy a fenébe fogom ilyen jól érzeni magam...

És most a jó tanácsok!
Magamnak, mintha most kezdeném...

Nagy ajándék, hogy nem a futó verzión indulok. A tülekedés az elején, meg A versenyhangulat egyáltalán nem hiányzik. A tavalyi 7:45 helyett most 7:40-kor fogok indulni így az egyetlen szűk keresztmetszetet jelentő dömösi pontra épp nyitásra érek oda (vagy picit előtte, de bízom benne, hogy nem centizik ki...).
Az elején rögtön mindenki elkezd persze hörögni az aszfalton, pedig innen a Kevélyig beszélgetős tempónál nem szabad jobbat menni. Itt általában olyanokkal szoktam együtt haladni, akik a végén 2-3 órával!!! többet mennek... Szóval nyugi és beszélgetés bárkivel, csak, hogy Ne. Fussuk. El.
Kevélyről lefele, meg dettó mint felfelé. Itt, mint az akcióért rohanó kisnyugdíjasok, tojjják lefelé mint az ökör. Jó, én is, de ésszel.
Csobánka aszfalt. Sorok rendezése, kulacsok ürítése, mert rögtön itt az első frissítőpont.
Csikóváralján mindent fullra, mert messze van Dömös!
No, innen van egy nagyon finom kis türelemjáték a nem elfutni, de lehetőleg a legtöbbet kocogni témában. Csalóka, mert néhol alig emelkedik, de alapjában felfelé hullámzik. Néha bele KELL sétálni nekem. Tölgyikrek után nagyon figyelős, de haladós lefelé. Sikárosnál azt fogom érezni mint mindig, hogy nem haladok, pedig lejt, haza kellene menni, mert ez nem megy. Király-kúti-nyeregig viszont végig kocogós, nagyon élvezetes csak a pocsolyákra kell figyelni!!! A nyeregtől nem szabad erőlködni, mert csalóka, hogy nagyon jól futható, lejt. Egy kis előre dőlés, lassú levegővétel és 4:00p-es kellemes suhanás. Az aszfalton persze olyan érzés lesz, mintha behúzták volna a féket, de nem hosszú. Dömösön gyors és újra fullos töltés. Azt hiszem ide el fogok rejteni valahova izót, mert nem bízom az előre küldött csomag gyors megtalálásában... A ponton inkább fel kell markolni a cuccokat mert felfelé lesz idő a csámcsogásra. Innen azért sok a séta, de a pár futhatót meg kell becsülni. Vannak meredek kaptatók, de nem hosszúak. Inkább a Tost-sziklák utáni gerincre kell tartalékolni, amit viszont illik végig futni. Jó, egy-egy pici - tényleg pici -sétával. Dobogókőn a full outdórba öltözött cigiző turisták kerülgetése, majd frissítés, de nem túl sok!!! mert a lejtőn kijön!!! Lejt, néha sok is a jóból, ilyenkor vissza kell venni, mert szétveri a combot. Szentkereszten aztán lehet tolni, de én a temetőnél lévő kis emelkedőt már csak kabalából is sétálom. Ilyenkor lehet még tápolni, ez fontos, mert kevés ezen a részen az a szakasz ahol ne kéne tolni neki! Szóval kis tápolás, majd Szántóig nyomás. Ott megint pont, kajapia. Itt a murvást nem tudom eldönteni, mindig más taktikával veszem be. Kell ebbe séta? Fene tudja. Az biztos, hogy a balos letörés után jön a már fentebb említett teszt szakasz. Aki a Csévi-nyeregig tartó részen kénytelen belesétálni az elszúrta az elejét. Nekem ez A fele, bár számszakilag már több (Tavaly sikerült innen a negatív split!!! 4:49-4:44) Csévitől igazi csövön kiférős egész a jobbos dózerig, ez kb 2,5kili. Itt én sétálok az zicher, kis tápolás és készülődés a Kopárokra. Van benne meredek de nem hosszú egyik sem, viszont a fenyők között imádok suhanni. Igazi, hajdan volt hazai pálya. Örömfutás!
Kopár-csárdánál vmi gyors depót kellene intézni. Itt nem kell enni, mert a Kakukk-hegyre felfelé lehet. Aki túl gyors az benézi az itteni balos letérést, de én ezen már nem rágódom. Innen az alacsonyabbak előnyben, de nekem sajnos hajlongós futós. Az aszfaltot itt kifejezetten utálni szoktam, de teperni kell. No, a Villa Negrától a Hosszú-árokig egy lelketlen, darálós rész jön ráadásul homokban ami kiszív mindent az emberből. Itt nagyon észen kell lenni, úgy, hogy haladni is kell. Ha szerencsénk van nincs kint a kutya a lovaknál. Monnyuk szerencsénk van... Pont után a Nagy-Szénásig sokat lehet futni, de én itt évek óta energetikai mélyponton vagyok, tehát jó lenne idén ezt kihagyni, és legalább a tábláig felkocogni. Onnan szigorú, de tempós séta egész a két szalmabábúig - remélem Yoyóka kirakja őket... Az emlékfalnál gyors csekkolás után kis futható, majd a meredek aszfalt lefelé. Csak ésszel abszolválandó - az eleje! Lentebb meg csövönkifér effekt - a temetőnél már sok ilyenkor az ember, meg az autós. Figyelős! Kis kurfli be a pontra. Itt jön visszafelé menet egy pofavizit, lehet nézni az üldözőket. Ajándék sétálgatás a faluból, majd nincs mese, jön a munkás szakasz ahol rengeteg időt lehet nyerni, vagy veszteni. Néhol kis, alattomos hullámokkal. Az itteni állapotunk aztán már előre vetíti a végjátékot. Feketefej meredek de baromi rövid, Szépjuhásznénál megpróbáljuk nem elüttetni magunkat, majd a Hárshegyi-körútig mászós. Gyors csippantás, majd nemszeretem, de futni kell. Futni kell! János-hegyre felfelé a szerpentinen séta, de ahol csak lehet, minden kis hajlatot meg illik kocogni. Fent óracsekkolás és ha jól oldottuk meg az eddigieket, akkor már a célidőt is tudjuk, hisz jó esetben innen egy óra a cél.
De milyen egy óra!
Innen kéretik meghalni, nekem ez 5:00p alatti kilikkel sikerült tavaly és egész ügyesnek könyveltem el. Persze aztán itt is van egy-két kis belegyaloglós, de az csak azért, hogy az önérzetünket rombolja. Nekem hiába van hét teljesítésem, ezen a szakaszon van pár kanyar aminél meg kell álljak jelzést keresgélni. Pont a kereszteződésekben nincs jel. Budaörs előtt az a nyamvadt, szűk, alacsony nyomvályút úúúútálom, de nincs más út. Aztán az aszfalton kb 1,5 kili.
Végén zuhany, masszázs, ingyen sör!

Beszámolók másoktól.