Vérkörök

A tavalyi örömfutás után az idei persze nem lett matyóhímzéses...
A legnagyobb fütyiséget akkor követtem el, amikor kedden sörözni mentem. Nyárias időben, a teraszon üldögélve kicsit későn kapcsoltam, hogy ez még csak március vége...
Hazafelé ballagva már éreztem, hogy gond lesz. Aztán kezdődött a szipogás, ami nem volt vészes, de fájt a fejem és a hangulatom sem volt top-on.
Szombaton azért becsülettel nekiindultam a TT-nek.
Tavalyhoz képest sokkal enyhébb volt az idő.
Egészében nem volt gond, csak a mostanában szokásos tompa erőtlenséget éreztem, de már az lenne furcsa, ha nem érezném.
Frissítettem, odafigyeltem, pulzustmértem... tehát nem voltam rest. Talán ennek is köszönhetem, hogy a Sárkány-völgy aljáig megvolt a 6p átlagom, de onnan szépen lassan bedarált a táv.
Már Csákvár után, a tűző napon, a mély, szabdalt, murvás részen nem volt minden OK., majd az emelkedő végén, a lejtő kezdetén rögtön dobtam egy baromi nagy hátast. Nem is tudom mikor estem ekkorát. Onnan végig gurultam, de már az aszfalt sem ment úgy, mint tavaly. A Sárkány-völgy még helyenként ment, de onnan már csak a lefeléket tudtam futni. A végén meg már nagyon pokolba kívántam az egészet, pláne amikor már a 8 órás teljesítés is elszállt.
Kicsit bánt, mert ősszel azzal indultam neki, hogy faszántosan felépített edzésekkel majd áprilisban nagyon kotta leszek.
Jó, Bodri nem jött össze, mert túl rövid.
Jó, Reguly nem jött össze, mert túl szezon eleje.
Jó, Bakony50 nem jött össze, mert fáradt voltam.
Jó, Vérkör nem jött össze, mert beteg voltam.
Jó, Isztira nem fog összejönni mert nincs pénzem.
Jó, akkor mi a fasz fog már összejönni?

Most taknyom-nyálam egyben. Ha nincs egyben, akkor meg fáradt vagyok. Ez van.
Az UB valami teljesen távoli rettenet, de azért remélem, hogy fejben majd erős leszek :))).