"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2017. március 5., vasárnap

Kis utózönge

Még rágódnék ezen a versenycsonton kicsit.
A Bodrikutyán nem vittem magammal a dugókám, mert eccerűen a kocsiban felejtettem a nagy készülődésben.
Számított?
Nem.
Kutyát nem érdekelte, és ezek szerint utólag sem nézi meg senki. Komolyan. Akkor minek dugatttyák a népet? Mer' Csanya mondta, hogy a rajtszámtól, időméréstől és rajtkaputól lesz verseny a verseny.
Ha már verseny.
Nekem a célidőm úgy 10p-el rosszabb az eredménylistán, mint amennyi valójában volt. Engem ez teljesen hidegen hagy, de lehet, hogy valakinek meg számít. Nem vmi ilyesmiért fizettetik a nevezési díjat? Vmi Versenyt rendeznek vagy mi?! Megnéztem a célfotókat és az eredménylistát. Kb. 10 embernél teljesen random jellegű. Szép!
Minekez?
Mert drága pénzért rendeznek versenyeket, amik igazából nem a futásról, hanem minden, e köré szerveződő fütyiségről szól.
No, akkor ezennel véget is vetek nem túl jelentős, viszont teljesen értelmetlen rövidtávú 'verseny' szerepléseimnek.
Ennek persze csak részben oka a fentebb említett szösszenet, más részről meg 20-30-40 kilit edzésből szoktam futni saját magamnak. Ehhez asszem nem kell elköltenem ennyi pénzt, időt, energiát. Sajnos ismerősök nincsenek nagyon ezeken a rendezvényeken, akik vannak azokkal sem lehet érdemben beszélgetni, mert nincs rá idő, egyedül meg lehetek magamban is.

Erről is már többször írtam magamban egy posztot, de most le is írom.
Szóval.
Szerintem az emberek közötti kommunikáció 85-90% teljesen felesleges hablaty. Ez persze nem teljesen igaz abban az értelemben, hogy maga ez az orális érintkezés már magában is pozitív, szociális töltettel bír. De ha ezt veszem, akkor a teljesen néma egymás mellett ülés is bír ilyen jelleggel. Mellékszálként ide vetném, hogy ez nem elhanyagolható, én például kiválóan tudok egyesekkel teljesen némán egymásmellettfutni. ÉS ez nem kis dolog, mert ezt sem lehet akár kivel!
Vissza a főtémához.
Tehát ez a zömében érdektelen diskurzus számomra csak (és szinte kizárólag) két ember között létezik. Már ami a kommunikáció maradék 10-15%-át jelenti.
Nem tudom melyik az a nyelv amiben van egyes, kettes és többesszám. Teljesen teli találat. Ez három, teljesen eltérő állapot.
A legdisszonánsabb viszont a hármasszám.
Ennél rosszabb konstellációt képzelni sem tudok. Semmiben. Tehát 3db Homo sapiens együtt, az maga az armageddon. Érdemes egyébként megfigyelni azokat a viszonyokat amiket egy harmadik személy be- illetve ki- csatlakozása gerjeszt egy-egy kétszemélyes kontaktusban.
Ketten - elvileg - tudunk figyelni egymásra. Szemkontaktus, mimika, szagok és illatok, finom kis rezdülések. Ehhez tényleg alig kell beszélni, ha meg kell, akkor van közlő, van befogadó, egyértelmű irányok, egyértelmű célok, te nekem, én neked.
Ha bejön a harmadik, akkor gyakorlatilag ezekből semmi nem marad. Ezt tetézi, hogy épp ki, kinek játszik és kik vannak ki ellenében, akár másodpercnyi eltéréssel. Már rögtön egy közlő és két befogadó és ez is folyton változik, az oda-vissza viszont létre sem jöhet. Ezt még tudnám fokozni, de teljesen lényegtelen abból a szempontból, hogy ez az édeshármas a halálom. Bár lehetünk nagyon jó barátok külön-külön, de hármasban ennek is vége.
Velem sokszor megesett, hogy azok az emberek, akikkel kettesben remekül megvagyok, azokra rá sem ismerek 'tömegben'.
Értelmes, nyugodt, baráti hangnemben tudok beszélgetni jó pár emberrel, de sajnos ilyen meghitt alkalmakra már nem jut idő.
Úgy vagyok vele, hogy akkor inkább hagyjuk, minek rombolni azt a keveset, ami még megmaradt?

Azért került ez ide, mert egy adalék  ahhoz, hogy miért nem megyek többet ilyen versenyekre.
Meg azért mert most volt rá időm...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése