...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2015. január 15., csütörtök

Térdpróba

Tegnap megejtettem egy próba futást.
Monnyuk rá, hogy nem fájt!
Lehet, hogy nem este, sötétben és fejlámpával kellett volna próbálkozni, a jeges gulya-dombi ösvényeken, de így sikerült.

Ellenben a még november végén megfájdult vállam nem akar gyógyulni. Nem mintha akadályozná a futást, de azért a közérzetemnek nem tesz jót...
Pedig megpróbálok bevetni minden praktikát:

Egy hete így nézett ki.
Most egy kicsit rosszabbul, mert ezek a foltok már zöldek és sárgák, az újak meg megint vörösek...
Spongyát rá.

Kicsit sajnálom, hogy a amagamhoz mérten egész jó decemberi formám így kukába került, de legalább jól kipihenem magam.
Jóga és tornázás azért megy rendszeresen, csak a combos gyakorlatok maradtak ki a térdem miatt, de talán lassan azok is újraindíthatók.

Egyébként meg vígan vagyunk, és épp ma ünnepeljük a Veszprémi létünk 1. évfordulóját.

Jah, voltam ügyet intézni a MÁK-ban. Egész pontosan a városi adóhivatalnál kezdtem, aztán mentem a MÁK-hoz. Így:

Nem ültem autóba, hanem kényelmesen elsétáltam.
Nem volt egy lélek sem az amúgy kényelmes és kulturált irodában..
Az ügyintéző hölgy kedves volt és a hiányzó nyomtatványokat készséggel kitöltötte. IGEN! Ő töltötte ki! Helyettem!
Megkért, hogy menjek át a MÁK-ba egy igazolásért.
Gyalog 3 perc volt a másik iroda.
Itt iszonyat sor volt ezért 10 percet kellett várjak.
Közben észrevettem, hogy nincs nálam semmilyen irat, így nem fogják majd kiadni nekem a kért igazolást.
Nem okozott gondot, kiadták és kedvesen mosolyogtak hozzá.
Visszagyalogoltam, leadtam a papírt.
Ez Tinnyéről két nap lett volna, ha van nálam minden irat, akkor csak egy.

Szóval ilyenekért - is - jó itt lakni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése