Térdpróba

Tegnap megejtettem egy próba futást.
Monnyuk rá, hogy nem fájt!
Lehet, hogy nem este, sötétben és fejlámpával kellett volna próbálkozni, a jeges gulya-dombi ösvényeken, de így sikerült.

Ellenben a még november végén megfájdult vállam nem akar gyógyulni. Nem mintha akadályozná a futást, de azért a közérzetemnek nem tesz jót...
Pedig megpróbálok bevetni minden praktikát:

Egy hete így nézett ki.
Most egy kicsit rosszabbul, mert ezek a foltok már zöldek és sárgák, az újak meg megint vörösek...
Spongyát rá.

Kicsit sajnálom, hogy a amagamhoz mérten egész jó decemberi formám így kukába került, de legalább jól kipihenem magam.
Jóga és tornázás azért megy rendszeresen, csak a combos gyakorlatok maradtak ki a térdem miatt, de talán lassan azok is újraindíthatók.

Egyébként meg vígan vagyunk, és épp ma ünnepeljük a Veszprémi létünk 1. évfordulóját.

Jah, voltam ügyet intézni a MÁK-ban. Egész pontosan a városi adóhivatalnál kezdtem, aztán mentem a MÁK-hoz. Így:

Nem ültem autóba, hanem kényelmesen elsétáltam.
Nem volt egy lélek sem az amúgy kényelmes és kulturált irodában..
Az ügyintéző hölgy kedves volt és a hiányzó nyomtatványokat készséggel kitöltötte. IGEN! Ő töltötte ki! Helyettem!
Megkért, hogy menjek át a MÁK-ba egy igazolásért.
Gyalog 3 perc volt a másik iroda.
Itt iszonyat sor volt ezért 10 percet kellett várjak.
Közben észrevettem, hogy nincs nálam semmilyen irat, így nem fogják majd kiadni nekem a kért igazolást.
Nem okozott gondot, kiadták és kedvesen mosolyogtak hozzá.
Visszagyalogoltam, leadtam a papírt.
Ez Tinnyéről két nap lett volna, ha van nálam minden irat, akkor csak egy.

Szóval ilyenekért - is - jó itt lakni.