...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2015. január 3., szombat

2014

Mert persze kell egy ilyen poszt az év elejére...

Hogy mennyi kilit és szintet futottam, mozogtam azt egyelőre nem tudom, de annyira nem is érdekes. Ha a múlt év fontos történéseit most, hirtelen felindulásból próbálom meg összeszedni, akkor kicsit más jellegű dolgok jutnak az eszembe.

Hogymik?

Ami elsőre eszembe jut az az a szó, hogy nyugalom.
Az év hatalmas vívmánya ebben a szóban összegezhető.
Én kezdek lenyugodni, vagy a környezetem nyugodtabb, vagy csak egyszerűen kezdenek kisimulni a dolgok körülöttem? Nem tudom.

Magyarázat gyanánt Lin-csi apát pár sorát írom ide - örök okulásul:

"- Mihelyt jó helyet, otthont talál magának az ember, attól fogva, ha okos: derűsen, csendesen él. Bámulja a gyönyörűséges égi és földi képeket, a fények, a színek, a formák milliárd változását, hallgatja a szél zúgását, a vizek csobogását. Megvalósítja a heverészés művészetének legmagasabb fokát. Kényelemben tűnődve aztán az égi és a földi világ tízezerszer milliárd rejtélyén, szépen éli az életét és szépen találja őt a halál. Mert micsoda szégyen is lenne, ha itt találná az út sarában izzadva, küzdve az épp ilyen küzdelmes és keserve holnapi napért.'

Érdekes, vagy épp nem is érdekes, hanem inkább magától értetődő módon ezen életérzés eredményeként futásaim is sokkal jobbak lettek idén.
Sokkal több öröm ért és objektív módon is jobbak lettek az eredményeim. (Annak ellenére is, hogy a 2014-re tervezett futásoknak csak egy kis töredékét tudtam teljesíteni.)
Voltam sérült is, sőt a derekam kétszer is teljesen ágyhoz kötött, de ezeknek tudom az okát. Az év második felében viszont kerültem olyan helyzetbe, amikor borítékolható volt a sérülés, mégis ura maradtam a helyzetnek.

Ez egy kicsit a jógának is köszönhetem. Igen, végre elkezdtem és végre tudok időt, energiát szakítani erre is. Persze tyúk-tojás probléma példájára el lehetne morfondírozni a jóga-nyugalom viszonyán is...

Volt egy csomó egyedüli, hosszú, bakonyi futásom. Csupa örömfutás. Ködös januári, virágillatú, vagy épp elázós tavaszi, bazi meleg, tikkasztó, csalános eltévedős nyári, vadászok elől bujkálós, felfedezős őszi és friss levegőjű téli futások.
Volt tavasszal egy pár jól sikerült TT is. A Mátrabérc kifejezetten kellemes emlékem. A T100 már nem annyira, de megbékéltem azzal is. Még az is eszembe jutott, hogy mivel közel van a szülinapomhoz megszervezem magamnak privátba. Így igazán nem a verseny miatt csinálnám meg és talán a sok-sok önzetlenül belé fektetett energia sem múlna el nyomtalanul. Megőrizném a tüzet, ki tudja, hátha egyszer még valaki felélesztené...

Szemüveges lettem. Ez persze nem az év, hanem az elmúlt négy évtized eredménye, de most érlelődött gyümölcsé... Bazi kényelmetlen volt már nyújtott kézzel olvasni...

Ha már a múlt év emlékeit veszem sorra, akkor bizony az is eszembe jut, hogy ide sem írtam még ennyire keveset. Pontosabban soha nem írtam ennyire sokat, csak épp LE nem írtam. Pedig szinte naponta születtek a posztok, csak épp nem kerület gép közelébe, hogy billentyűre vessem őket. Ez azért összességében nagyon pozitív, ahhoz képest, hogy évek óta, napi rendszerességgel ücsörögtem a gép előtt. Most van, hogy több nap is elmúlik számítógépezés nélkül. A telefonom, meg napokig nem cseng. Sokszor otthon hagyom, vagy napokig be sem kapcsolom.
Igen talán ezek is fantasztikus eredményei a múlt évnek.

Lin-csi kolostorába egy nap látogató érkezett. A falubeli legény egy kis emelőszerkezetet hozott magával, mely Huang tanácsos úr találmánya volt. A tanácsos úr azt üzente, gyártsanak a szerzetesek belőle, amannyit csak tudnak, jól megfizeti. Majd eladja őket a városban, ahol kedvelik az efféléket.
- Nem gyártunk! - vágta rá az ajánlatra Lin-csi apát, még mielőtt a legény előadta volna a mondókákát.
- Miért nem? - kérdezte meghökkenve, majd' elejtette a szerkezetet.
- Mire való ez a hülyeség? - bámulta undorral a szerkentyűt az apát, akiről a legényt kivéve mindenki tudta, hogy utálja az efféle szerkezeteket.
- Kiönti a teafőzőből a teát. Nagyon praktikus. - állította róla az ifjú.
- Miért? Van, aki nem tudja maga kiönteni?
- Nem, olyan nincs.
- Akkor ez mire való?
- Kiönti a csészébe a teát - próbálkozott ismét a küldönc. - Megemeli a teafőzőt, majd ez a kis rudacska itt megbillenti, s a tea kifolyik belőle. Nagyon praktikus - ismételte.
- Nem értem! Meresztgette a szemét továbbra is Lin-csi, s valóban nem értette, mi szükség van rá.
- Azt üzenem a tanácsos úrnak, hogy szerzeteseim nem vállalnak teafőző-emelő gyártást. Életerősek, okosak, ügyesek és szorgalmasak, nem bízhatok rájuk együgyű, férfiatlan és értelmetlen munkát. Ezután is szívesen gyártunk mécsest, lampionokat, bambuszfáklyát és egyéb bambusztárgyakat, de teafőző-emelő szerkezet gyártása mihozzánk méltatlan. Egyébiránt megvallom azt is, hogy mindenfajta gépezet létrehozását kétsége erőfeszítésnek tartom. Ezért sem üdvözölhetem a tanácsos úr találmányát.
- Miért? - ámult most megint a legény.
- Nem gyártunk gépeket! A munkát nekünk kell elvégezni. A teát ki kell önteni, a földet meg kell forgatni, a magot el kell vetni, az árpát le kell vágni. Falat kell rakni és tetőt, köpenyt kell varrni és lábbelit, aztán hordani és koptatni. Ez az élet. Az életet pedig élni kell, nem pedig gépekkel helyettesíteni! - válaszolt a legénynek Lin-csi apát, s kipenderítette őt a tanácsos úr szerkentyűjével együtt.'

Többek között az örökzöld 'Miért futsz?' kérdésre is választ ad ez a kis történet...

Meg arra is, hogy miért nem nevezek az UTMB-re.
Ha arra gondolok, hogy a blog is az erre való felkészülésem dokumentálására kezdett el íródni, meg arra, hogy mennyire nagyon szeretném, akkor persze fáj a szívem, de nem vagyok hajlandó ezer és ezer teafőző-emelő gyártására csak azért, hogy ott legyek augusztus végén Chamonix-ban. Aránytalanná vált számomra.
Nem érdekel ha aberráltság is, de jóleső érzés tölt el, hogy minden lelki megpróbáltatás nélkül le tudok mondani erről.
A teafőző-emelő gyártásra fordított időt megspórolom és rengeteget tudok majd a környéken szaladgálni, vagy bicajozni, vagy bármi mást csinálni...

Lavaredo viszont tervben van, csak hogy legyen egy kis ellentmondás, ami persze nem is az.

No, de ez már nem is 2014.

Ui: 'The best of'-ba került: Laár-Likó-Wahorn

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése