2000

Kéterez kili.
És szemrebbenés nélkül teszi a dolgát.

Ő pedig az én Bondi-m/om.

Kicsit persze már legyalultam a sarkának és az elejének a külső részét, merthogy ott gördül végig víziló termetem.

A sötét színű ütéscsillapító rész is roggyant, de ebből én egyelőre nem sokat érzek. Esetleg ha valami csoda folytán lenne egy hasonló, új topánom, biztos nagy lenne a kontraszt de ez a veszély sajnos nem fenyeget.

Lehet, hogy ladik méretével is összefügg, de a cipő első része úgy égbe mered mint egy bohóctopán.

A bal egy kicsit jobban talán mint a jobb, de szerencsére ebből a szögből nem szoktam nézegetni.

A talprész egyetlen nagyobb hibája a jobb első kopórészen van. egy kicsit kezd leválni, de ezt pikk-pakk megragasztom, ezzel nem lesz gond. A minap egy kisujj körömnyi kavicsot operáltam ki a talp puhábbik részéből, de szinte meg sem látszik. Talán beforrt...

A belsején meg igazán azt lehet észlelni, hogy nagyon egybecsiszolódott már minden alkatrésze. Még az általam utólag beragasztott ducktape is belekopott a környezetébe. Nem tudom, hogy ez számított-e, és ha igen mennyit, de egyelőre a külső cipőanyagon a legkisebb szakadás, vagy amortizáció sem látszik, pedig kapja az ívet rendesen. A sarokerősítés meg amúgy nálam kötelező minden új cipőnél, mert a sarkantyúim megennék az anyagot 3-400 kili alatt.

Ebből kéne megállapítani, hogy mennyire vagyok csámpás, de én biztos részrehajló vagyok, így azt mondom, hogy nem is annyira nagyon.

Kb. ezt látom én, ha az orrom elé nézek. Nem egy mai gyerek, de azért még van benne erő. Talán hasonlítunk egymásra? Én bízom benne(m).

Egy Salomont 2000 kili után már fotózni sem lehetne, nemhogy még hordani. Sajnos a méret miatt nehéz lesz újat találni, de valahogy szerválni kellene egyet, mert a magyar bótos ismerős csak tavaszra ígérte az új szállítmányt, ami valószínűleg nyár eleje...
Télen ugyan nem a legszerencsésebb ez a fajta talpmintázat, de én már csak igazán nagy dagonya esetén válok meg ettől a cipőtől. Meg hóban. Abból meg ki tudja mennyi jut az idei télre.

Sajnos a Stinson-ról már nem tudok ilyen jókat írni, de azt majd máskor, mert nem rontanám el ezt a jubileumi, pezsgőbontogatós hangulatot :) ...