...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. december 4., szerda

Fenyő a fő

Hétfői levezető kocogás után kedden szokásosnak mondható körömet róttam.
Visszafelé.
Mármint előre futottam, csak most a kilátóval kezdtem.
Még épp befértem sötétedés elé, de olyan hideg volt a végére, hogy nagyon.

Ma Pannonhalmán volt dolgom, így visszafelé jövet kínálkozott egy észak-bakonyi kör.
Fenyőfőn még nem jártam, viszont a fenyveseket imádom.
Ez lett:
Totál felújított, agyonjelzett Z- -on indítottam el magam.
Csak párszor kavartam el, khm, khm, mert Szentkereszt után amolyan tökön-babon át vezet az út. Vagyis nincs sem út, sem ösvény, mert mindent avarszőnyeg fed. Viszont nagyon kedvesen hullámzik, zegzugos, kedves bakonyi a táj. Néha fenyő, néha tölgyes, sőt még nyírek is vannak.
Háromnegyed óra után fordultam rá a Bécsi-árokra, ahol a Z+-en vezet az út.
Ez is korrekten felújított jelzés. Nyugis hely, mert egy völgy mélyén vezet, így eltévedni nem nagyon lehet.
Épp fakitermelés van majd az egész völgyben, Még szerencse, hogy fagyott, így az agyonszántott úton legalább nem ért tökig a sár. Ha valakit meg akarok majd szívatni, ide hozom, mert ez még békeidőben is nagyon gáz. Maga a völgy szép, csak ugye ide folyik a fél hegység vize... És amikor nagyon gáz és azt hisszük, hogy rosszabb nem lehet, akkor még fokozódik egy kicsit. Mind a dágvány, mind a meredekség. A végén pedig egyáltalán nincs ösvény, csak tökig avar és a távolban fel-fel tűnő jelzések. Szóval jó hely, de azért nem árt tájékozódni a terepviszonyokat illetően... Ami pozitív, az az, hogy nem tarra vágják az erdőt, csak szálalnak. Így legalább nem marad holdbéli a táj utánuk évekig.
A gerincen a P- már ismerős. Szépen hullámosan ereszkedik. Néhol dózer, néhol ösvény. Jól jelzett és helyenként frenetikusan szép. Pl. a Zabola-erdő egy elegyes vörös fenyves. Nyam, nyam... A Kék-hegy egész északi oldala gyönyörű bükkös. A Hálóvető-árok szelíden lankásodik és az egyre homokosabb talajon fokozatosan jelennek meg az erdei fenyők. Fenyőfő határában aztán persze már elegyetlenül a tűlevelűeké a pálya...

Sokszor megálltam, térképeztem, nézelődtem, kihasználtam a gyönyörű napsütést és a fagypont körüli hőmérsékletet. Igazi élményfutás volt.
20 kilis karika lett belőle. Jó, hogy tudom mi van erre, mert a Köris-hegy-et érintő köreimet majd jól ki tudom egészíteni ezekkel a részekkel is. Ha meg nagyon suicid gondolataim támadnak, egyszerűen lemegyek a Bécsi-árokba. Ha azt túlélem, akkor rögtön megjön majd az életkedvem.
A Z+ egyébként a Levél-kúti-árokban folytatódik, amihez volt szerencsém ősszel. Na az is gigaszívás. Pláne rövid gatyóban, mert a 70%-ban hónaljig ér a csalán, plusz meredek és köves és genya...

Kezdem megismerni a Bakonyt, amit azért annyira nem sokan.

No, jöjjön csak valaki erre, majd testhezálló futást szervezek neki...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése