"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2013. augusztus 19., hétfő

-3. hét

Baromi mozgalmas volt, mint általában a nyár mifelénk...
Hétfőn próbáltam még itthon szintet gyűjteni szokásos nagy recsek-hegyi körömmel, persze úgy, hogy a végén azt a kis emelkedőt ismételgettem párszor.
Kedden már a Nagy-Szénáson túráztattam magam szintén szintgyűjtés végett. A régebben sokat járt piros sávon bóklásztam le-fel.
Szerda már a kölkökkel a Szigetközben ért. Dunaszigetre mentünk evezőstáborba. Tudtam, hogy itt azért a hegymeneteket hanyagolnom kell majd és igazam lett...
Viszont akadt egy futótárs, akinek a lassú kezdés 4 perces kiliket jelentett, majd ezt még fokozta. Mindezt a Duna töltésén adtuk elő. Életemben nem futottam még 1:17 alatt 18 kilit, de most erre is sor került.
Viszont utána a tiszta, és halakkal teli Duna holtágban lehetett fürödni és egyben futóruhát öblíteni.
Aztán evezés, majd másnap megint futás-evezés.

Vasárnap már megint otthoni kör. Mostanában nagyon szeretem ezt a karikát.
A melegen túl viszont látszott, hogy dühöng a balatoni-nyár.
Normálisan még élő emberrel nem találkoztam erre.
Most meg...
Egy paraszt épp a Király-kútban - igen benne, a forrásfoglalásban, nem a patakban - fürdette a kutyáit és röhögött rajtam, hogy nem tudok inni.
Utána a Tódi-rét előtt quad jött szembe...
Paloznakon egy borozó társaságon futottam keresztül, akik jobban meglepődtek rajtam, mintha E.T. suhant volna el mellettük.
Visszaérve a Nosztori-pihenőnél egy kövér-audis-vállalkozó motoroztatta a kölkét a védett gyep közepében, mert az jó.
Na bassz, ittanyár!

Azért a sok utazás ellenére sikerült ötször is felhúzni a futócipőt. Szintet és tempót is gyűjtöttem. Lehetett volna több, de soha rosszabbat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése