-2. hét

Ebben a folytonos utazgatásban csak az a rossz, hogy valahogy hosszabb futásokra nincs időm, energiám.
Ez meg baj.
Nagy.
Mert ugye mire is készülök?!
Ennek okán aztán kiszorítottam magamnak egy hétfői bakonyi kirándulást.
Bakonybél közel van, így a már megszokott kék kutas parkoló lett a bázis és a sűrű szintvonalak felé vettem az irányt.
Ismeretlen részek felé.
Kék odu jelzésen Likas-kő - mászás, néha belekocogva
Kék hszög Tönkölös-hegyre - kis jelzéskereséssel tarkított mászás
Kék hszög a Vár-hegyre - lobogás, gyönyörködés. A várban eltévedtem. Komolyan.
Térképezés után a kék romon le a műútig, majd visszamászás és joggolás a Tönkölös-hegyre.
Zöld hszög és zöld+ igénybevételével egész jó kis ereszkedés a Bakonybéli-Szarvad-árokban egész a piros odu jelzésig, ami egy lépcsősor.
Bakker, ez egész jó kis emelkedő!
Benéztem még az Odvaskő-barlangba, majd a már ismert piros sávon felkocorásztam a Kőris-hegyre, ahol felmásztam a katonai radar által meggyalázott kilátóba is - ezt eddig nem tettem meg.
Innen tettem egy bónusz hurkot a kék odu és kék sáv jelzés segítségével.  Ez kicsit csalódás volt, mert a kék sávon jelzett szintvonalmennyiség nem tükrözi azt, hogy ez nem is emelkedik annyira. Vagy én vagyok egyre keményebb ugye.
A második Köris-hegy érintés után a kék sáv másik ágán - immáron ismert útvonalon - próbáltam terhelni a combizmokat.
A végére elcsoffadtam.
Lehet, hogy nyáron kevés 3:22-re fél liter víz?
Igen, lehet...
1300m szint és 24,6 kili lett.
Sokszori térképezéssel, nézelődéssel még elfogadható.
Számomra.
Ez az elszomjazás viszont odavert rendesen. Egész nap csak kóvályogtam.

Másnap kihagytam a Szabadiba való bicajozást.
Szerda reggel tettem egy aszfaltos kört a megérkezett kellemes és egész futóbarát időben, de annyira untatott, hogy ez inkább csak mentális tréningnek volt jó.

Csütörtökön viszont egy Rax-os kiruccanás szerveződött.
Hajnali kelés, gyors ráközelítés, gyors nekiugrás.
Kicsit féltem, hogy mi is lesz ebből, lévén, hogy futópartnerem más súlycsoportban szeli a habokat. Gondoltam, hogy egy kis borulás még belefér, de a nagy zakóhoz nem volt kedvem.
Az első felfelé még egész jó móka volt.
A szintúton szerencsém volt, mert vigyázott a lábaira...
Az első ereszkedés végén pedig a legártatlanabb részen odaverte magát. Nem kicsit.
No, így fél lábbal már kiegyenlítődtek az erőviszonyok.
Kis elsősegély után nekivágtunk egy második buckának, aztán hosszú lejtmenettel értünk vissza az autóhoz.
Lefelé ő fél lábbal haladt úgy, mint én két egésszel. És tolnom kellett...
Szóval vannak még dimenziók.
31 kili,  2160m szint 4:40 alatt.
DE!
Végig ittam és ettem! A magammal vitt kóla nagy királyság, ez UTMB előtt egy nagyon hasznos, majdhogynem sorsdöntő felismerés lett!
Energetikám végig jó volt. Mondhatnám, hogy tökéletes.
Hazafelé, az autóban ülve a fáradtság legkisebb jelét sem éreztem, legszívesebben még egy kört mentem volna. Pedig a freki azért dolgozott rendesen.
160-as max és 144 avg lett! Ez mostanában nagyon magasnak számít.

Másnap a tűző napon azért levezettem egy másfél órás bicajjal.

Szombatra aztán eléggé beálltak a combjaim és kedvem sem volt megint egy aszfaltos körhöz.
Inkább tegnap - vasárnap - este lementem a szokásos köröcskémre. Sajnos annyira rámsötétedett már 20:30 környékén, hogy le kellett vágjam a végét. Így is csak a helyismeret miatt tudtam visszatalálni a kocsihoz. Sajnos már egyre korábban sötétedik, itt a tél lassan...
Viszont olyan pb. szagú volt az egész, hogy alig hiszem.
Kicsit még fura állapotú combokkal indultam neki, de gyorsan elmúlt ez az érzés és nagyon könnyed és élvezetes futás lett belőle.

Ilyen hetek kellenének! Minél több.

Sztem le is csavarom lassan a gázlángot, mert a visszaszámláló 11 napot mutat.

Laza sprintek és átmozgatások következnek.
Mint egész évben :)!