...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. május 30., csütörtök

UB avagy uborkaszezon?

Miután megírtam a könyves posztot futottam egy olyan jót, hogy, hogy.... hogy, na!

Lementem a Nosztori-pihenőhöz, egész pontosan a dózerút bejáratához. Letámasztottam a gépet a sorompóhoz, majd szépen felkocorásztam a kilátóhoz.
Ha van élményfutás kategória - van - akkor ez a prototípusa lehetne.
A kilátó küröl még tettem egy karikát, majd kicsit fokozóra véve a figurát visszamásztam az autóhoz.
Jó volt, szép volt, nyugodalmas, csendes, tavaszi tüdőtágító élményorgia.
15,1 km/250m 1:23:30ó

Szombat reggelre viszont mindenleromlott...

A bal combomba olyan fájdalom költözött, hogy megemelni is nehezemre esett.
Mifasz?
Húzódás?
Mitől? Éjjel?
Nemtom.
Kenegetés, jelgelés, kenegetés, nyújtás, masszírozás...
Aligjavul...
Szombat, vasárnap pihenés, mantragyár...

Hétfőn arra jutottam, hogy mivel nem javul egy kicsit bejáratom.

Épp adódott egy korrekt szellemi munka.
Hidegkúton kellett volna valakiknek bozótot írtani.
Olyan 150m-t.
Két embernek három nap.
Pihenésképp és mozgatandó a sérült részt egyedül majdnem megcsináltam hétfőn.
Kicsit elfáradtam...
Kedden még visszamentem egy kicsit, hogy lássák, hogy mégis hosszú, nehéz munka ez.
Kedden még kertészkedtem, szerdán létráztam, betont kevertem és bicajoztam egy kicsit, tehát úgy érzem minden lehetőséget kimerítettem a gyógyulás érdekében.

Mára egész jó, de nem tökéletes.
Estére kaptam időpontot egy helyi masszőrhöz, remélem, hogy ért hozzá és tud segíteni rajtam. Vagy legalább mond használhatót, hogy mi is lehet(ett) ez? Telefonon riadóztattam mindenkit, akit csak tudtam, de ezt éterileg elég nehéz orvosolni ugye.

Nem is én lennék, ha ez nem így lenne.

Azt már csak mellékzönge, hogy az ominózus szombat reggelre a bal talpamon is nőtt egy dudor, amire mezítláb nem kellemes rálépni. Mondhatnám azt is, hogy fáj, de nem teszem. A HOKA-nak vastag a talpa, ott elfér...

Annyira nem hatna meg a történt, ha nem lenne egy futópárom is, akinek nem kis logisztikai bravúr összehozni egy-egy szabadnapot.
Amit ugye velem töltene.
Frászt velem, futással.
De hogy mivel is tölti szegény?!?

Itt tartok ma, csütörtök délelőtt.
Elég fárasztó eddigi heti munkával, kis comb és talpfájással, közeli UB-vel, empátiával megáldott futópartnerrel, langyos, gyönyörű májusi esővel...

Olyan sima ügy lett volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése