Könyvek

Idén már többször is eldöntöttem, hogy írok az olvasmányaimról, mert baromi jók kerültek a kezembe. Meg egy számomra olvashatatlan is...

Aztán persze elmaradt. Mármint az írás.

Most végül az vitt rá, hogy egyszerre kaptam négyet szülinapra és annyira jók és annyira mások, hogy ez átütötte a tétlenségi küszöböt.

Révai Gábor beszélget Ranschburg Jenővel/Vekerdy Tamással, valamint Csányi Vilmossal/Lukács Bélával.
Baromi jó két könyv, szinte letehetetlenek. Ezek kellenek az értelemnek. Olyan nyilvánvalónak tűnő dolgokról esik szó tudós szemszögből, hogy folyamatos volt a rácsodálkozás élménye.

Most olvasom Ulickaja Médea és gyermekei c. könyvét.
No, ez meg a léleknek kell.
Nem igazán történik semmi, vagy semmi nagy dolog.
Nekem az orosz irodalom amúgy is szívem csücske. Ha valakinek a Nyikita Mihalkov Csalóka napfény-e mond/jelent valamit, akit magával tud ragadni az az atmoszféra és LÉT, akkor Ulickaja könyvét el kell olvasnia. Erről nem tudnék írni többet, mert ennek az olvasása egy olyan másállapot, amit nem igazán tudnék pontosan kifejezni. Ezt érezni kell. Már látom, hogy nagyon szomorú leszek amikor véget ér. Mintha elfogyna a szer...

Ilyet éreztem az alábbiak olvasása után is.
Az idei best of (nem sorrendben, csak hogy eszembe jut, a fentieken túl):

Irwin Shaw - Oroszlánkölkök
Remarque - A diadalív árnyékában
Remarque - Nyugaton a helyzet változatlan
Ken Kesey - Száll a kakukk fészkére
Gárdonyi Géza - Isten rabjai