...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. május 6., hétfő

-17. hét

Azért remélem, hogy nem csak ilyen 'számcímekkel' lesz tele a blog...

Ez persze mutatja, hogy mennyire sűrűek a napjaim, igazán nincs sok időm és kedvem a gép előtt ücsörögni.

A múlt héten voltam két T100 részbejáráson.

Pénteken Kis Rigó - Klébi etap volt.
Nem egyedül, női társaságban.
Fülledt melegben, enerváltan, gyengén, szörnyen szenvedve.
140-es pulzusnál KO. voltam és olyan érzésem volt, hogy vizet lélegzek be oxigén helyett.
Ennek ellenére nagyon tanulságos volt és örülök, hogy megejtettük, mert voltak számomra teljesen ismeretlen helyek, illetve olyanok, amiken csak ellenkező irányba haladtam eddig. (Pl.: piros sáv, fel a Kevély-nyeregbe).
Ha egy hasonló napot fogok ki szombaton, akkor nagyon sanszos lesz a dolog. Erre gondolni sem merek, mert még az élettől is elmegy a kedvem...

Vasárnap viszont anyák napja miatt már 5:30-kor elindultam a Kis Rigótól az ajándék hurokra.
10 fok, tiszta levegő, napsütés.
Perfect day...
A piros sáv inkább nézelődéssel és óvatos kocogással telt. A hidegtől annyira könnyezett a szemem, hogy folyamatosan törölgetnem kellett.
Az új pályaszakaszon, a piros hszögön egy kicsit elbizonytalanodtam és jelzést is kellett keresnem, de aztán ment magától.
A Kálváriától aztán fotózgattam, filmeztem is. Élvezetem nagyon. Senki nem volt még erre felé, jól éreztem magam és nagyon jól ment is. A futás is. Felfelé szinte végig megkocogtam a fellegvárig. Innen aszfalton mentem, mert azt hallottam, hogy a versenyen is ez lesz az útvonal. A Fekete-hegyi-rétek annyira gyönyörűek voltak a reggeli napfényben, hogy nem tudtam betelni velük. Harsogó zöldjükön friss harmat volt, szinte harapni kellett volna a füvet.
Valamiért bennem az maradt meg egy két évvel ez előtti bejárásról, hogy itt sokat kell sétálni és sok a kaptató. E helyett azt konstatáltam, hogycsomó, jól futható rész van erre. Monnyuk 60 kilivel a virgácsaimban nem biztos, hogy annyira vidám lesz, de a lehetőség adott.
Egyre sarasabbra váltott a vidék. Volt, hogy nagy óvatoskodásomban annyira belecuppantam a sárba, hogy a fejemtől, a bokámig csurgott a híg sárlé rólam. Sebaj, próbáltam ezt a fílinget is.
Barát-halom, Molli-pihenő, Vízverés-nyerge... Gyönyörűek voltak.


És ment.
Könnyen, élvezettel ment.
A végén sajnáltam, hogy csak ennyi volt.

Szóval a két bejárás ég és föld volt érzésre, remélem az utóbbiból lesz több szombaton. Ahogy a mostani időjárás előrejelzést nézegetem, valami hidegfront fog épp betörni. Az nagyon jó lenne. Kicsit hűvösebb, egy kis széllel, esővel... nyam, nyamm...

Mindegy milyen lesz egyébként.
Az nekem pont jó lesz.
Pont olyat akartam.
Már most tudom, hogy pont olyat akartam.

Azt látom, hogy nem lesz könnyű, de egy százas mikor az?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése