...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. április 29., hétfő

-18. hét

Egyik szemem sír, a másik..., a másik..., a másik...
fáradt...
Nagyon felemás hét lett.

Hétfőn kipróbáltam, hogy a vízhólyagok mennyire gyógyultak meg.
Meg.
Addig kanyarintottam, míg több mint 20 kili lett belőle.
Nem volt egy fáklyás menet, de soha rosszabbat.

Kedden bemutattam a nagyhalált.
Már-már KO gyanús lett. Az egy órás körömet sikerült 1:18-ra hozni és közben meghalni...
Azt hittem elpatkolok...

Szerdán szigorú lazulás mellett elmentem a cseresznyésbe fotózni és filmezni, no meg új cipőt tesztelni.
Gyönyörű végre az erdő, a cipellő pihe és puha, szóval ebből is 20 kili lett...

Mentálisan feltöltött, visszaadta a futóéletkedvem.
Megérte.
Kellett.

Csütörtökön vissza kellett mennem Tinnyére, így utazás és lótásfutás lett belőle...

Pénteken délelőtt a tűző napon kellett dolgoznom. Kicsit le is égtem, mindenem tele lett porral. Szemem, szám égett, eléggé le voltam gatyásodva, de arra gondoltam kettőkor, hogy épp itt az ideje egy T100 részbejárásnak.
Dobogókő - Kis Rigó - Csikóváralja útvonallal, kulacs nélkül egy zacsi gumicukorral.
Vattát köptem és közben telefonos segítséget is kellett kérjek, mert annyira nem ismerem az útvonal egyes részeit és persze térképet nem sikerült út közben vennem.
28 kili és ki voltam a végére, de egészében azért nem volt olyan rossz.
A Prédikálószék olyan elképzelhetetlen pompában volt, hogy míg élek emlékezni fogok rá.
A Vadálló-kövek felől jöttem ugye.
A bükkök már élénk zöld ruhát öltöttek. Alul odvas keltike pompázott fehéren és lilán, épp csak az út barnállott. A keresztnél a büszke gyertyán teljes pompájában volt. Kék, felhő nélküli égbolt és csillogó Duna.
És ez csak az enyém volt.
Mind.

Szombat úszóverseny. Közben izomláz a javából.

Vasárnap levezetés, mert éreztem a lábaimat a pénteki után.
Így csak 30 kili lett...
Rozsdásan indult és néhol elég vonszolódtam. Ráadásul minden buckára felkúsztam, felbátorodva a Vadálló-köveknél szerzett élényektől.

Az összkép vegyes.
Nem is tudom.
Jó-jó, de nem meggyőző.
Nem felhőtlen az örömöm.
Kicsit izzadságszagú, ragadós és ólmosan munkás.
De azért ez is egy 100-on felüli hét lett és úgy, hogy mindig csak egy rövid lazulóst akartam futni.
Sikerült...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése