ja, persze, nooormááális?
Mondtam, hogy pihenőhét lesz. Nemmegmontam?!
Hétfő szieszta, kedd kis kocorászás jegyében telt.
Szerdán megint sikerült 13:30-kor elindulni.
No, ezt nem kellett volna.
Már második alkalom, hogy 13:00 után indulok, enyhe, vagy semmilyen reggeli után és megborulok, mint a szarosbili.
Szóval elindultam és éreztem, hogy csak lájtosat szabad menni.
No, akkor Király-kút felé - gondoltam.
Lecsorogtam szépen 36p alatt. Ittam, szüttyögtem, néztem a forrásban éldegélő és mostanra feléledt állatkákat, meg a víztükörből is visszanézett rám egy...
Aztán gondoltam, hogy elnézek a csere-hegyi kilátó felé, mert nehogymá' csak ilyen rövidet menjek...
Szóval csorogtam lefelé.
(Itt látszik az útvonal és pár megjegyzés is az útvonalról. Az 'infó pontokra' lehet kattintani.)
Nem a szokott útvonalon mentem, hanem lecsorogtam Palóznak széléig a kék sáv becsatlakozásához. 'Legyen benne egy kis emelkedő is' címszó alatt. Ráfordultam a jelzett ösvényre és szinte ajándéknak éreztem, hogy csak gyalogolnom kellett felfelé. Kezdett fogyni a muníció...
A kilátó előtt szedtem egy kis szemetet, aztán felmásztam a rozoga favázra. Egész tiszta volt az idő, Tihany is jól látszott. Lekecmeregtem, majd nekiindulva a haza útnak arra gondoltam, hogy a Király-kút felé jobb lenne haza futni, mert ott még ihatnék egyet. Így eddigi szokásomtól eltérően nem balra a kék hszögön folytattam az utam, hanem a kék sáv becsatlakozást elhagyva egyenesen előre haladtam. Lejtett, bár eléggé szétgányolták ezt az amúgy fergetegesen jó erdei ösvényt a favágók.
Sebaj, legalább a lejtő okán gurultam vmennyire...
Kiérve a kereszteződéshez hirtelen megint korszakalkotó ötletem támadt, miszerint itt, az őszi Felsőörs 50-en valahol kicsit jobbra, aztán balra tartva mentünk és én azóta sem jártam be az akkori utat. Mivel már kurvára nem hiányzott a futás, így a legjobb alkalom kínálkozott arra, hogy felfedezzem ezt az ismeretlen erdőrészletet. Dobtam egy laza jobbost.
Pár tíz méter után persze nem akart jönni a balos letérés, viszont kellemesen lejtett az út, saccra pont rossz irányba...
Innen aztán jött az az ismerős érzés, amikor is az ember futó fia arra gondol, hogy itt már nagyon nem kéne visszafelé menni, mert emelkedni fog, meg minden lépéssel egyre hosszabb is a visszaút és tiszta, ép elmével próbálja magát meggyőzni, hogy az escher képek egyikében fut, tehát ha még egy kicsit lejt, akkor pont elér egy magasabb ponton lévő ismert részhez.
De nem. Jelentem, hogy a Balaton ezen részén még a hagyományos geometria szabályai érvényesek. Tehát ha lefelé haladunk, akkor egyszer felfelé is kell mennünk. Pech...
Teljesen beletörődve haladtam lefelé. Lassan a házak is megjelentek, aztán már az aszfaltra érve az utcára is ráismertem. A kálvária tetejéhez értem. Itt ugyan van egy kék kút, amit még vasárnap csekkoltam is, de valami miatt nem álltam meg?!
Bedőltem a kanyarban és elkezdtem a sunyi emelkedőn való araszolást. Hogy miből, mitől futottam azt monnyuk még most sem értem, de határozottan ment. Aztán az aszfalt végén, a rozzant szekérúton már csak a gyaloglás...
No innen már csak a mantrák vittek előre:
Minden futólépéssel közelebb lenni a célhoz...
Milyen is lesz Trient-ben augusztus végén? Ez ahhoz képest társasutazás...
A táv adott, attól, hogy szüttyögök nem lesz előbb vége, sőt...
Meg az ezekhez hasonlók...
Király-kútig vagy háromszor kellett belesétáljak.
Betli volt na!
Aligéltem!
A forrásnál ittam, nyújtottam...
Onnan is séta, futás, séta, futás.
Még addig elfutok, még egy kicsit, még egy csöppet, nemállokmeg, mégbírom...
Fajsz előtt az erdőben kicsit még sétáltam, hogy mégse a főutcán ájuljak majd el...
Az aszfalton is egy picit beleoldalogtam.
Nem ragozom, mert elég volt ez eddig is...
Teljes KO.
Mikor hazaértem nem volt még senki otthon.
Levettem a cipőmet, bementem a konyhába és úgy ahogy voltam csatakosan magam elé vontam egy bazi serpenyő karfiolos bulgurt. A hatszemélyes adag 2/3-át megettem rögtön. Csak az íze kedvéért.
Mivel ezzel csak a gyomrom lakott jól egy kis csokit is utána küldtem, hátha segít.
Segített.
Megmaradtam...
24,6kili/412m - 2:30ó
Amikor már észnél voltam, egy kicsit meg is ilyedtem, hogy ez egy OLYAN KO. volt-e?
De egyelőre úgy néz ki, hogy nem. Ez nem a kaszás műve volt...
Hála a tavaszi fuvallatoknak egyelőre pihentetni tudom magam és epedve várom, hogy mikor szabadulunk ki a hó fogáságából.
Az időjárás is szabadságot vett ki számomra.
Nemmegmontam, hogy pihenőhét?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése