...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. április 4., szerda

Túlélés

Vannak konzervjellegű technikák és vannak spontán jött mentőötletek.
A és B variáns, meg ki tudja még milyen praktikák.
Az ember gyermeke nagyon el tud keseredni, én.

Ahogy írtam is. Az már gond, ha az akaróka is javításra szorul.
Aztán elolvasva ezt és ezt, kicsit más a világ.
Ez konzervtechnika.

Aztán ma, futás közben spontán kezdtem összeszedni a pozitívumokat.

Tavaly az első 3 hónapban sikerült 440 kilit összehozni, úgy, hogy fájt mindenem és 1,5ó volt a max. fájdalom nélkül.
Most van 576 és ha kicsit figyelek, akkor nem is fáj semmim. Futottam már 3-4 órákat is. Néha egész jól. Tudom, hogy ez sem sok, de az enyém :).

Tavaly március végéig 11900m szintem volt, most van már több mint 21000m. Ez ugyan távol van a tervezett 30000-től, de a lehetőségekhez képest nem rossz.

Túl vagyok a télen.
Túl vagyok a nehezén.
Nem sérültem, nem voltam beteg!!!! - évek óta először (lehet, hogy évtizedek óta?!)

Bazi ingoványos, bizonytalan és titokzatos út elején állok. Családostól. Költözünk, költözik a munkám, feladom kb. 20 én praxisát és vmi újba kezdek. Ez persze nehéz, de talán erőt adhat. Van irány, van cél.

A gyomorproblémáknak is vhol itt van a gyökere.

'Nem veszi be a gyomrom'. Szó szerint.
Lábaim meg mintha földbe gyökereznének, nem engednek elszakadni.

Ezek nagyon mélyen bennem vannak, ezt érzem és próbálom is bizonygatni, erősíteni magam, de persze a mentális állapot niná, hogy testi formát ölt.
Csak le kell fordítani a tüneteket.
Ennyi.
Nincs nagy hókusz pókusz.

Én ragaszkodó vagyok. Inkább elviselem a kis rosszat, de ne legyen változás. Inkább ragaszkodom valamihez, ami tán nem is annyira jó, csak ne kelljen változtatni.
Most pedig nagyon nem ez történik.
Minden fenekestül felfordul.
Az érvek, a ráció mellettem vannak és nagyon akarom én is érezni, hogy ez jó lesz, de a belsőm még nem enged.

Nem veszi be a gyomrom.

Nem kell erre bogyót szedni, nem kell ezt kezelni.
Meg kell emészteni...

Ma is mentem. Persze.
Nem lehet nem.
Kicsit olyan búcsúzós futások.
Ösvények, utak, erdők, tarvágások, madarak és bódító virágillat.
Ki tudja mikor futok megint erre?

Erőt adnak az emlékek, és tényleg egész jó lett.

Egy kerékpáros ért be a Csergezán-kilátón után. Állítólag már Nagykovácsitól követett, de nem ért be :))...
Beszélgettünk lefele.
Triatlonozik, ő is fut.
Beszélgetés közben megjegyezte, hogy egész jó tempót megyünk lefelé.
Majd seggre ültem, hogy 4 perceseknél beszélgetünk.
Ez azért nagyon jót tett.
A pulzusomnak is :).

Visszatérve a két idézett szösszenethez.

Kicsit elszégyellem magam, hogy min nyavalygok ennyit.
Tényleg, csak jó dolgomban affektálok.
Nem megy, meg fáradt vagyok, meg majdmeghalok...

Kelj fel és járj!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése