...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. április 9., hétfő

Bejegyzés

Be, kell, jegyezni!
Jegyezni, be kell!
Kell, hogy be jegyezzek!
Megjegyzem, hogy bejegyzem.

Nem, nem őrültem meg, vagy de...

Miközben némi ihletet, erőt és motivációt merítek, át szoktam futni szokásos (blog)köreimet.
Pár kattintás.
Kivel mi van? Ki él, ki hal?
Olyan mint egy körtelefon, de jobb is mert ha épp nem érünk rá egymásra akkor is egy-egy otthagyott üzenet, vagy bejegyzés sokszor jól jön a nehéz időkben.

Nehéz időkben.

Nem érzem mostanában mennyire nehezek az idők másoknak, csak azt veszem észre, hogy hiába kattintgatok, általában csak lejárt szavatosságú lelki muníciót találok.

Ez nem ér!

Nem ér valami értelmeset, jót, építőt elkezdeni, beetetni a nagyérdeműt, aztán abbahagyni. Nemér!

Egy kicsit itt is olyan érzésem van, mint annyiszor az életben, amikor végre megtalálom azt a terméket, ami a maga kategóriájában számomra az optimális megoldást képviseli. Hetek alatt megszűnik, nem gyártják, elfogy... Teljes bizonyossággal és tökéletes érzékkel választom ki ezeket.
Úgy látszik nem csak termékekkel és szolgáltatásokkal vagyok így...

Mire rátalálok, mire megszeretem, addigra abbahagyja, befejezi neméredkli.

Áhh, maradok magamban, aztán osztom itt magamat tovább.
Bár azért az itteni lendület sem tépi szét a határokat...

Pedig nap közben rengeteg le/megjegyezni való történik és juteszembe, csak aztán az este, meg a lustaság hálóján csak morzsák potyognak át.

Például napok óta foglalkoztat, az a gondolat, hogy valamiért, nem tudom, miért, de nagyon vonz a T100.
Mint verseny.
Mint versenyzőT.

2007-ben végigporoszkáltam a Kinizsi100-on.
Akkor létezett már T100 - az első - de még az álmaimban sem fordult meg az indulás gondolata.
2008-ban indultam, de lesérültem Dorognál.
2009-ben nemtom mi volt.
2010-ben végig áztam és irigykedtem a Pap-réten. Majd meghaltam, hogy nem lehetek közöttük, de épp meghaláson voltam.
2011-ben meg csak szimplán béna voltam és azért nem tudtam tavasszal edzeni, így maradt a Visegrádi pont.
2012-ben meg azért nem megyek, mert a Maxi-Race van túl közel a május 12-höz.

Persze, persze, rajtam múlt és az én döntésem volt és nem rossz ez így, mert azért Annecy sem egy koncentrációs tábor, de valami miatt most sokkal jobban fáj, hogy nem lehetek ott.

Két alkalommal is segítettem, úgy mint az Ultrabalatonon is, de ez az a kategória, amit jobb csinálni mint nézni...

Mindig megfogadom, hogy jövőre megyek, nem állok az asztal mögé, aztán valahogy elbaltázom. Persze az is igaz, hogy valahol mégsem akarhatom igazán, ha hagyom magam nemnevezni.

Egy kicsit az is szerepet játszik ebben a hirtelen feltörő részvételi vágyban, hogy ma még a T100 szinte hazai pálya.
Ma is ott túráztam a családdal a Szénások lábánál, tegnap is ott futottunk Piliscsaba környékén, télen sokszor mentem a Pilis-nyereghez, szóval tényleg nagyon ismerem nagy részét az útvonalnak.

Jövőre már nem lesz így.
Jövőre már vendégként jövök erre.
Bár persze ismerem majd akkor is, de azért mégis más lesz.

Mint a P85-is, ráadásul azon már négyszer megfordultam...

Igen, ez megint a szentimentalista, moralista vonal, de ez van, ilyen vagyok,ez (is) éltet...


No, most aztán jól bejegyeztem .

4 megjegyzés:

  1. Ez egy kicsit nekem is szol?! Mindegy, magamra veszem. Teljesen igazad van, sokszor en is keresem az uj hireket, es nem esik jol amikor nincs semmi. Nagyon zavar hogy nem tudok rendesen irni. Neha azt gondolom nincs semmi amirol en irhatnek, kozben meg nekem is jo lenne ha kiirnam magambol a futassal, eletemmel kapcsolatos dolgokat. Vegulis azert is kezdtem el. Sajnos azonban nekem ez sem megy... Azert meg probalkozom.

    VálaszTörlés
  2. ja, es gyere a t100 ra, nekem is egy hetre ra lesz egy 100 merfoldes floridaban. :) ezert csak az 50 re neveztem. gyere

    VálaszTörlés
  3. T100/50 nevezésről már lemaradtam, így ez a vonat elment...
    Nem is baj talán, így kellett lennie.

    Kisrigó?
    Nem is tudom?
    Ha egyáltalán le tudom viselni a sok boldog futó látványát, akkor inkább filmezek, meg fotózom. Ez prsze nem zárja ki a kisrigói jelenlétet...

    Ki mit vesz magára, az az ő dolga.

    VálaszTörlés