"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. április 5., hétfő

A Kaszás

Pénteken megérkezett kedves, rég nem látott, de kellően utálatos vendégem a Nagy Kaszás. Nem mondom, hogy nem hagytam volna ki ezt a vizitet, de néha menetrend szerűen meg kell ejteni ezt a szeánszot...

Szóval már az első futólépések megtételekor éreztem, hogy nem lesz egy fickós menet, de amikor a 3x6p-es LT körüli akcióba kezdtem volna rögtön szembesültem azzal, hogy valami nagyon nem megy. És nem is. Kb. 3p-et nyomtam gyökkettővel, aztán visszafordultam egy kis laza kocogásra. Már maga a laza futómozgás fenntartása is nehézkes volt, nemhogy résztávozás...
Visszafelé a kiszemelt lejtőn gyalog is nehéz volt feljutnom, nemhogy futva. Máskor vígan kocorászom erre...

Tehát a Húsvét hosszú hétvégéje pihenéssel telt (kis favágás, fahordás, kerti munka ugye mint aktív pihenés). Úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger. Ráadásul rosszul aludtam, folyamatosan álmos és rossz kedvű voltam.

Holnap eldől mit ért ez a 3 nap lustulás?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése