...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. április 7., szerda

Kaszás +

Nem sokat...
Tegnap még csak-csak, de ma megint hulla voltam. Teljes KO.

Lehet, hogy csak vmi belső ellenállás ez, ami a közelgő megmérettetések elkerülését szolgálja? Nem tudom, lehet. Minden esetre ma nem tudtam 2ó-t lazán, egyben lefutni. Szúrt az oldalam (soha nem szokott), nem volt erőm és kikészültem, mintha most futottam volna először ennyit egyben.

Közben közeleg a rég várt Mátrabérc és én egyre gyatrább vagyok. Komolyan ennyire becsinálnék önmagam esetleges kudarcától? Már a Vértesben is ezért nem ment? Ezért szoktam már nyár közepén hasonlókat érezni, ahogy jönnének a fontos futások?

Ezt pedig fejben kell elintézni. Nekem. Egyedül.

Milyen szép is ez a futás, hogy ilyen feladatokat ad...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése