...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2011. július 10., vasárnap

Nem az ami

Semmi nem az, aminek elsőre látszik, vagy aminek az ember gondolja.

Ha a szlóránon kívül van bennem egyre jobban érő tapasztalás, akkor ez az. Forrófejű, hirtelen döntő és hirtelen reagáló emberke voltam én midig is, de egyre inkább próbálok tenni ez ellen. Arról viszont nem vagyok hajlandó lemondani, hogy dönteni KELL! Az előzményeken lehet finomítani egy kicsit...

Sorjában.

Rengeteg olyan szituációba kerülök - akár naponta többször is - ami első látásra kilátástalannak, reménytelennek tűnik. Aztán szánok egy kis időt az érésre és ezek a problémák, ha maguktól nem is oldódnak meg, de általában vesztenek az élükből. Vagy épp több információ kerül a birtokomba és máris sokat változik a leányzó fekvése.
Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy minden érdekeltet meg kell hallgatni az ügyben. Még az abszolút vesztésre állót is. No ezt régebben sokszor kihagytam a sorból. Főként a gyerekeknél kell nagyon észnél lenni, amikor fejhangon visítva közelítenek egy-egy csetepaté után. Ki kezdte? Aha... és a másik szerint? :)))...
De felnőtteknél sincs ez másképpen.
Ha betartom a sorrendet, akkor sok-sok bosszúságtól és felesleges, rossz döntéstől kímélem meg magam.

Egy rosszabb teljesítmény mögött is lehet annyiféle történet és élethelyzet, hogy az adott szituáció a pokolból akár az egekig emelkedhet. Ezt a szemléletmódot viszont nem csak másokkal, hanem saját magunkkal szemben is érdemes alkalmazni. A túlzott önkritika sem tesz túl jót. Nagyon helyén kell kezelni magunkat is.

Nem írom, de nyilvánvaló a futós áthallás...
Erősen közhely gyanús az egész, de ez is olyan dolog mint ez. Egyik volt osztálytársam is abból él, - nagyon jól - hogy bankok vezetőinek tart tréninget olyan dolgokról, amit azok tudnak ugyan, de soha nem mondtak ki, nem szedték össze és nem rendszerezték.

Nem szoktam visszaolvasni az irományaimat és az is lehet, hogy egyes dolgok többször is előkerülnek. Ez csak az mutatja, hogy vannak visszatérő, folyamatosan napirenden lévő problémáim, amiket a körülményekhez képest több-kevesebb sikerrel menedzselek...

Vissza a dönteni KELL-hez.

Az is a halálom, ha a folyamatos 'információgyűjtés' és 'forrókásakörülsétálás' ürügyén a maga a döntés késlekedik, vagy elmarad.
Erre mindig az a példa jut eszembe, amikor egyetemistaként az egyik tanszékvezető minket kért meg, hogy nagydoktorijának szerkesztésében működjünk közre. Az utolsó éjszaka a tanszéki gép memóriája megtelt. Floppy nem volt már amire menthettünk volna így maradt a törlés. Folyamatosan készültek a mentések, de mivel többen dolgoztunk a terveken, térképeken, így elég nehéz volt átlátni, hogy mi a legfrissebb verzió. Senki nem volt képes dönteni és megnyomni a delete gombot. Állt a munka. Odahívtam a tanszékvezetőt és némi konzultáció után sikeresen kitöröltem a legfrissebb verziót, hármunk utolsó pár órájának a gyümölcsét.
Egy nyikkanás nem volt, nemhogy szemrehányás.
Ő hazament zuhanyozni és átöltözni, mi pedig reggelre összepakoltuk az anyagot.
Másnap leadta, majd megvédte.
Nagyon hálás volt...

Szóval a felesleges pötsölés nagyon ki tud akasztani. Csinálni kell, haladni kell...
Nem rohanva, ész nélkül, de azért haladjanak a dolgok.

3 megjegyzés:

  1. Na ebben (is) hasonlítunk: Nekem is a pöcsölés a halálom. Persze, a döntés mindig felelősséggel jár, értem én. De akkor is. Azt megértem, akinek ritkán kell döntenie "fontos" dolgokban, mert azért a Coca vagy Pepsi közötti választás mégsem ugyanaz. De hozzá lehet szokni. Én például emlékszem, milyen trauma volt, amikor először javítottam dolgozatot, hogy "hűha, most rajtam múlik, hogy valaki milyen jegyet kap". Aztán egyre könnyebben ment. És ez nem jelenti azt, hogy nem éreztem át a felelősséget, csak egyszerűen egy ismerős helyzetben nyilván könnyebb dönteni, mint ha valami teljesen újjal kerülsz szembe. Az utóbbira is tudnék mondani példát bőven, és olyanra is, amikor a mai eszemmel másként döntenék, mint akkor. Az élettapasztalat. ;) Sajnos én ráadásul az a típus vagyok, aki hajlamos ilyesmin hosszasan rágódni, pedig tudom, hogy teljesen felesleges, hiszen úgysem lehet már megváltoztatni a dolgokat. Mégis bennem van a "mi lett volna ha..."

    BTW, Mátra 60 megvolt. Pont akkor, amikor dőlnek a melegcsúcsok. Nooormális? Ágasvár már nagyon nem esett jól, és akkor a Nyikomról már ne is beszéljünk. De meglett, és ennek nagyon örülök. Nem mondom, hogy nincs hova fejlődni, de haladok. :)

    VálaszTörlés
  2. Bravó!!!!!

    Ez még 'szülinap' előtti bemelegítés volt?

    VálaszTörlés