...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2011. június 29., szerda

Végre futás

Valami talán elkezdődött...
Már a második hete egész normális edzéseket produkálok.
Az achilles-es nyűgjeimnek remélem búcsút inthetek. Ennek ellenére a kerékpározással nem állok le, mert nagyon jó pihenteti az ízületeimet, a combjaimat viszont dolgoztatja rendesen.

Szaladgálások között újra asztal mellé álltam. A tavaly nem túl megkapó UB-on voltam segítő.
Idén, talán mert már nem volt teljesen ismeretlen a közeg, sokkal kevésbé volt rémisztő. Dörgicsén nem volt időm szemlélődni, Bvilágoson meg a négy fős frissítő csapatunk és a széthúzódó mezőny tette sokkal elviselhetőbbé a feelinget. Kevésbé éreztem rohanósnak és darálósnak az egészet.

Dörgicsén a két 'hullám' között volt egy kis időm, így elmentem felderíteni a környező turistautakat. Hihetetlenül rosszak voltak a jelzések. Ennek ellenére kanyarintottam egy 2ó-s kört.
Arra jutottam futás közben, hogy a legfelemelőbb érzés az, hogy bárhová is vetődöm, nem jelent gondot lefutni 2-3 órát. Gondolok egyet és körbenézek. Ennek a lehetősége olyan ajándék, ami felér bármilyen verseny helyezéssel. Ez az igazi nyereség.
Megteszem, megtehetem, mert meg akarom tenni.
Az emberiség nagyon kis részének adatik ez meg - persze önhibájából...

Az, hogy egyre többet és egyre összeszedettebben tudok edzeni azt is eredményezi, hogy minden kezd a helyére kerülni bennem. Kezdenek az alkatrészek normálisan, üzemszerűen működni. Olyan bonyolult gép ez, hogy tél óta, amikor az első kavicsokat kapta, csak mostanra kezdi kiheverni az egymásból adódó hibákat. Fáj a gerincem, ennek okán a derekam, ami miatt máshogy lépek, ez nem tetszik a combomnak, a térdemnek, a bokámnak...
Más még az izomtónus is, más az alvás és ébredés, az emésztés, a légzés...
Most már csak az önmegtartóztatásra kell figyelnem és minden rendben lesz.

A család leköltözött a Balatonra, így némileg szabadabban alakítom a napjaimat, bár a munkák ennek azért rendesen keresztbe tesznek...

A BudapestTerepKupával is egyre többet kell foglalkozzak, mert nem igazán mennek ott a dolgok. Vagyis mennek, de elég lassan. Most derült ki, hogy minden potenciális pontőr épp akkor nyaral... Frankó. Van még két hét addig, ez nem túl sok...

Idő közben a Mátra115 filmmel is elkészültem. Sok ellopott félórában készülgetett. Persze soha sincs kész, de végül mégis összejött. Ha elmegyek nyaralni, akkor megpróbálom a régi elmaradt filmeket is összekalapálni. Bár nem igazán tudom ki kíváncsi ilyenkor egy novemberi versenyre...


Lassan talán vége a mélypontnak.
Mint a tőzsdén.
Bele vegyek? Megy még lejjebb, vagy innen csak felfelé vezet az út?
Vannak esetek amikor elég biztosan bejön az emelkedés.
Talán ez az eset is olyan.
Az, hogy ez egy korrekció, vagy tényleg itt a bikapiac, azt majd fél év múlva megtudjuk. Hisz annyiszor írtam már, hogy innen már csak felfelé...

1 megjegyzés:

  1. szólj ha kell segítség a terep kupán. ideje lenne elkezdenem a törlesztést.

    VálaszTörlés