sokat fut, keveset ír...
Monnyuk nem ilyen egyszerű a dolog, de van benne valami.
Ha épp akad egy kis szusszanásnyi időm, akkor futok, de a billentyűkre már nincs energiám. Pedig lenne mit ide karcolni...
Volt közben egy T100, hogy mást nem mondjak. Persze túloldalról.
Ha gyorsan fel kellene idézni pár dolgot, akkor a találkozások és a visegrádi pontunkon elcsigázott embereket ugranának be.
Nagy tanulság, hogy nem feltétlen a legkönnyebbnek tűnő etap a legkönnyebb. Most ez nagyon bejött.
Futásilag meg szép lassan haladok. 1,5-2 órák is mennek, ha nem is teljesen fájdalmak nélkül. A teljesen vállalhatatlan M115 helyett talán az 55-ös távot megpróbálom, de csak akkor, ha úgy látom, hogy nem ad akkora pofont, amitől megint kivonom magam a forgalomból.
Nem vagyok én hűtlen, inkább csak fáradt és leterhelt.
Most is késő van, aludni kéne inkább...
Megyek...
Kár, hogy nem írsz többet, de megértelek. Vannak fontosabb dolgok is az életben. Például a T100? ;) Én nagyon élveztem a túloldalt, az egész nap úgy volt jó, ahogy volt.
VálaszTörlésBTW, én is haladok. Most 8 km-nél tartok, és ma nem vártam meg a teljes sötétséget. ;) Amúgy én meg a Mátra 60-ra jelentkeztem be, de persze az csak gyalog lesz, nem futva. Mondjuk szerintem így is szép lesz, ha sikerül. No de miért ne sikerülne? :)
Hajrá Florentino!
VálaszTörlésA kis lépések íze is lehet nagyon zamatos és emlékezetes. Örülök, hogy már a fényre vágysz ;)!
Rengeteget írok.
Csak épp nem jut idő lejegyezni. Az április-május legtöbbször rohanós lidércnyomás. Ehhez képest mostanában tényleg vannak nyugis félórák, órák.
Van, hogy írnék.
Aztán látom, hogy kicsit régebbről kell kezdjem. Aztán még régebbről.
Aztán már látom, hogy olyan régről, olyan messziről, hogy már nincs is erőm hozzá. Aki tud írni, az attól tud, hogy tud szelektálni a fejében lévő dolgok között és az igazán fontos és helyén valókat írja csak le.
Én ilyet nem tudok.
Na elnyelte a hozzászólásomat ez a genya. Szóval annyit írtam, hogy nem vágyok én a fényre, csak későn sötétedik. ;)
VálaszTörlésEgyébként meg írj nyugodtan keveset. Velem is előfordult már, hogy túra közben egy egész hosszú mailt megírtam fejben, csak mire hazaértem, egy része már kimosódott az agyamból, pedig olyan jó gondolataim voltak. Azért elküldtem, csak volt némi hiányérzetem.
Az Achillesednek jobbulást!