Nyár

Nálam elkezdődött...

Ez azzal is jár, hogy a tavaszi hajtás az egész családot az összeomlás szélére sodorta. Mivel szombatra amúgy is Alsóörsre voltunk hivatalosak, hirtelen felindulásból csütörtökön lementünk Balatonra. Amúgy nem vagyok egy lelkes Balatonlátogató, de azt nagyon bírom, ha nincs túl nagy tömeg.

Monnyuk ez még elmegy:

Részemről egy kis csobbanás pont elég, de a gyerkőcöket ki sem lehetett rángatni a vízből.

Nekem a balaton-nyár topmenetrend úgy néz ki, hogy:
5 fele kelés
futás
zuhany
közért
kv
pihi

Normálisan a büdös életben nem veszek napilapot és ilyenkor is inkább a suhogása, a szaga a lényeg, de az nagyon.
7-8 felé már úgy tudok kiülni a gyöpre, hogy futottam. Nyugodtam lapozgatok és képes vagyok úgy olvasni, hogy abszolút nem jut el az agyamig az infó. Szürcsölöm a kávét és várom, hogy lassan ébredezzen a család. No, ez a legjobb az egészben.
Most ez volt.
Más koszfok ugye.

Levittem magammal a szép kék Salomonom, hogy itt úgyis aszfalt van zömében, legalább letesztelem. Első nap jó kis vízhólyagot csinált a talpamra, mert a betéten van egy kis, szinte észrevehetetlen, gyári gyűrődés. Na, ez pont elég is volt...
Maga a sík aszfalt viszont nagyon ízlett, a hét elején még rakoncátlankodó derekam is teljesen jól működött.

Szombaton elmentünk Bodza lányomat megnézni Alsóörsre.
Az ötödikes Waldorfos osztályoknak olimpiát szerveznek minden évben. Ilyenkor az összes ilyen suliból összejönnek a kölkök és 12 városállamba tömörülve 'versenyeznek', úgy, hogy nincs is verseny, csak a részvétel, az együttlét a fontos. Mindenki fut, birkózik, diszkoszt vet, gerelyt hajít, távol ugrik, magas ugrik. Már pár nappal előtte közösen edzenek és szombati napon van AZ olimpia. Felvonulás, olimpiai láng és mindenféle körítés. Ilyenkor ötödikben tanulnak a Görögökről, olvassák a görög drámákat, szóval képben vannak.
Nagyon tanulságos és felemelő volt látni a kölköket. Fantasztikus élmény lehet nekik befutni a tapsoló tömegben, vagy birkózni nagy biztatások közepette. Volt kb 350 versenyző, meg kb. 2000 testvér és szülő, szóval a hangulat nem volt rossz. Csak az idő. Áztunk, fáztunk, de azért mindenki helytállt derekasan.
Vmi filmet is összeütök, mert megérdemlik...

Ezen felbuzdulva vasárnap reggelre egy kicsit hosszabb futást terveztem.
Megint Balatonvilágos felé vettem az irányt az UB útvonalán. A talpbetétet kicseréltem a Wingsével, mert uolyan mindkettő.
3/4 óra múlva az achilleszem kezdtem érezni, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, mert nekem soha nem volt bajom ezzel.
Aztán egyre jobban.
Aztán visszafordultam.
Aztán már nagyon.
Aztán délutánra már nagyon fájt.
Mára bedagadt. Ilyen:

Most erre mit monnyak?
Nem azért mert a hétvégén Mátra115 helyett Mátra55-re akartam menni, de nagyon kivan az, amimnek ki kell lennie...

Harmadik egymást követő évben nem megyek Mátra115-re.
Az jó, hogy sors, meg fatalizmus, de ez most nagyon nem megy.

Viszont ma mentem bicajozni, mert dafke nem hagyom magam. Annyira nem hagyom, hogy nagyon!

Hétvégén volt az Annecime.
A két résztvevő volt nálam a hét elején és próbáltam nekik elmesélni, hogy milyen is lesz. Kicsit megint röstelkednem kellett két évvel ezelőtti eredményemért.
Aztán tényleg olyan lett a verseny, mint amilyen volt.

Egy kicsit azt érzem, hogy mondok dolgokat, írok dolgokat. A magyar nyelvet használom és próbálom komolyan használni a jelzőket.
Ezen sokan mosolyognak.
Aztán később nem mosolyognak...

Ha azt mondom fáj, akkor az komolyan fáj.
Ha azt mondom hideg, akkor az ténleg hideg.
Ha azt mondom baromi köves, akkor az az.
Ha azt mondom, hogy meredek, akkor az tényleg olyan.

Próbálok nem részt venni a 'húdehúdehúdehúde nagyonnagyon nehéz volt, de én azért féllábal is' versenyben, de sajnos nehéz elhitetni az emberekkel, hogy van aki próbálja nem agyon tupírkodni a dolgokat.

Szóval ennek jegyében mondom, írom, hogy baromira fáj az achilleszem. És ennek jegyében mondom, hogy nem hagyom magam, és fogok én még hosszt futni.

Csak győzzem kivárni...