...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2011. május 8., vasárnap

Koszfok

Húúúúú, ez nagyon fontos!

Ez teljesen saját kidolgozású dolog, csiszolgatom 40 éve.

A lényege az, hogy mindennek, mindenkinek van egy koszfoka. Azért koszfok, mert a kosz-takarítás példáján lehet bemutatni a legjobban ezt az elméletet.

Szóval.

Az egyik véglet azt mondja, hogy neki a takarítás nem lényeges. Inkább él koszban, de nem pazarol időt, energiát ennek eltüntetésére.
A másik véglet állandóan takarít (vagy takaríttat), hatalmas energiát fektet a takarításba és a kosztalanításba. Mivel szinte higiénikus környezetben szeret élni ezért rengeteg energiáját és pénzét felemészti ennek elérése.
A többség a kettő közt él. Berendezkedik egyfajta számára arányos középútra. Egy olyan szintre, melynek fenntartására marad energiája, de az ezzel járó 'koszt' még tolerálni tudja. (Mi a gyerekek előtt jóval kisebb koszt toleráltunk, ma jóval többet. Ennek ellenére nem tudunk/akarunk állandóan takarítani/takaríttatni, mert nem éri meg a befektetett energiát. Kialakult egy új egyensúlyi állapot. megszoktuk. Nem biztos, hogy szeretjük, de e lehetőségeinkhez képest tartunk egy számunkra elfogadható szintet.)

Nos, a példában említett 'kosz-takarítás' helyébe gyakorlatilag az élet összes tevékenysége és társas viszonya behelyettesíthető.

Pl. Ki mennyi időt/energiát szán a barátaira/kedvesére/gyerekére... és mit vár viszont és mit kap viszont. Mennyit szánunk magunkra? Mennyit szánunk monnyuk a futásra, hogy ne kanyarodjak messze?

Ezt a koszelméletet már rég le kellett volna írjam, mert ez számomra nagyon fontos alaptézis.


Ma, kora reggel lógott az eső lába.
Felhős volt az és nagy a pára.
Szélcsend.
Kissé hűvös.
Kimentem a tegnapi sütés helyszínére, mert még az eső előtt szerettem volna alágyújtani a tárcsának, hogy el tudjam mosogatni.
Gyorsan elkezdett ropogni a tűz.
Csend volt, csak a száraz fa pattogott.
Teljesen tábori hangulat uralkodott el rajtam.
Otthon, a kertben, 20 m-re a háztól olyan volt, mintha vhol az erdőben lettem volna és egy táborozás után keltem volna ki a hálózsákomból.
Ha az ember kimegy táborozni, akkor egy más koszfok dimenzióba lép. Egy olyanba, amit nem feltétlen tolerálna otthon a négy fal között. Más így főzni, más így enni, leülni, aludni, mozogni...

Mire visszaértem a házba meg is fogalmazódott bennem, hogy a felújítandó pince fölé felhúzok egy kis nyári szállást, ahova majd ki tudunk költözni amikor akarunk. Egy, két, vagy több éjszakára. Vagy hetekre akár. Nem kell nagy etvasz, csak valami zug, ahol nem esik az eső, nem jönnek a szúnyogok. A kölkök imádni fogják az biztos.
Kinti zuhany, kinti konyha, tábortűz...
Ha meg egyedül leszek itthon nyáron, akkor ki is költözöm.

Egyik nagy kedvenc filmem a Minden reggel. Ott is egy ilyen helyen gyakorol  Marais.
Semmi sallang, semmi művi dolog, csak egy lekerített kertdarab, ahol kint is vagyok, bent is vagyok.

3 megjegyzés:

  1. Ezen én is elgondolkozom időnként. Túrázás közben vagy kutyával nyaralva egészen elképesztő koszfokot is simán normálisnak könyvelek el, miközben a lakásban azért relatíve tisztaságot tartok (és pl nem jöhetnek be az állatok, miközben nyaraláskor simán aludtam összebújva a kutyáimmal sátorban)
    A kinti lak jó ötlet!Hajrá!

    VálaszTörlés
  2. Irigyellek, főleg azért a nyugalomért, ami sugárzik belőled. Egy kicsit azért a kertért is. Én legfeljebb a gangra tudok kimenni. ;) Viszont így nekem talán még nagyobb élmény kiszabadulni hétvégén a természetbe, és igazi erdőt látni közelről. Pl. szombaton (is) csodaszép volt a Bükk!

    (Ja, és ami a koszt illeti: Ezért jó, ha néha vendégek jönnek, mert olyankor rá vagyok kényszerítve a takarításra.:) )

    VálaszTörlés
  3. Vendégség előtt nem kell takarítani, úgyis koszt hagynak maguk után :)

    VálaszTörlés