Salomon, muszaka, Zazzi

Hogy kerülnek az asztalra?
Hja kérem, szülinap...

A márciusra várt cipők pont szülinapra érkeztek meg, így a Salomon jóvoltából igazán el lettem kényeztetve. Két Wings (normál és Gore) mellé rendeltem egy Crossmax Guidance-t is.
Nem bíztam a véletlenre, rögtön 48-ast.
Persze.
Ha már nem fogok futni, legalább lesz hely a muskátliknak...

Így néz ki csilivilin:

Súlya 421 g a Wings 458 g-jával szemben. Az én szintemen szerintem nagyon számít ez a 37 g. Úgy érzem ez egy M115-ön akár 2-3 percet is hozhat. Nem mindegy!
Az Asics-re mondják, hogy nehéz, pedig az csak 1!!! g-al nehezebb a Wingsnél...

Ezen borzasztó számok ellenére baromi könnyűnek érzem. Ami furcsa, hogy a sarkam és a lábam oldalát nagyon passzentosan fogja. Mintha egy habszivacs merevítőben lenne a patám. A lábfejemnek pedig egész széles, nagy tere van.
A fűzés a szokásos Salomonos gyorsfűző. Ami viszont nem tetszik, hogy a nyelven lévő zseb elég kicsi, így a csatot elég szöszölős visszaidomítani a helyére. Hiába a gyors fűzés, ha az elrejtéssel izmozni kell.
A talpa is elég agresszívnak néz ki... reménykedem...
Ezt a cipőt elvileg olyan futásokhoz fejlesztették ahol több aszfaltos betét is van az egyes terepes szakaszok között. Hmmmm, kíváncsi vagyok, hogy mit tud, de annyira szép, hogy fáj a szívem összekoszolni :))).

Az Asics 600 km-t ment eddig és kutya baja. Bár csak én lennék ilyen strapabíró...

Szóval ilyen topánnal a lábamon - mert persze, hogy a hülyegyerek a házban sem veszi le - érkeztünk a pár hete családtagnak számító, XXXXL-es Pataki-tálunk beavatásához. Kaptunk egy receptes füzetet is mellé, melynek olvasgatása közben a muszaka szóra igen erőteljes tettvágyat éreztünk. Monnyuk muszaka padlizsán nélkül nem muszaka, de mégis...

Épp befér ez a bazi nagy tál a kemencénkbe, így a mostani hidegek okán amúgy is parázzsal teli tűztérbe, egy autentikus háromlábra téve készült el.
Baromi finom lett és még a hús sem zavart benne.

Mivel hihhhhetetlen önuralommal nem ettem magam degeszre, így maradt hely egy kis Zazzi-s sütinek is.
Zazzi, az A Zazzi.
Aki nem ismeri, az nagyon sokat veszt, mert ez az LMC. Lehet Más a Cukrászda...
Mozart nevű tortájuk olyan, hogy olyan, hogy nagyon.
Egy marcipános tortára van ráhúzva egy pisztáciás torta.
Ragozzam?
Inkább mutatom:

Persze azért az élet nem habostorta!, mint azt tudjuk...

A szombati megrázkódtatás után hétfőn már vígan kocorásztam. Nagyon jó volt. Olyan érzésem volt, mintha helyére kerültek volna a dolgok bennem. Szó szerint és képletesen is...
Kedden, szerdán csak hajnali spin-re volt időm, meg szerdán egy kis átmasszíroztatásra.
Csütörtökön kimentem a Nagy-Szénás felé és egy metszőollóval kétszer kétsávos sztrádává varázsoltam a pályát.
Nehogy má' szegény T100-asok ne tudjanak ideális íven kanyarodni :)))...
Ma megint bicaj-fut-bicaj menü volt. Szerencsére az egyik depópontom készleteit is igénybe tudtam venni, mert eléggé megszomjaztam. A hideg kóla életet mentett. Asszem ezeket a pontokat a Budai-hg-ben sűríteni fogom.

Így utólag is azt kell mondjam, hogy pozitív egyenleggel zártam a mátrai kiruccanást. Jó volt és nem lett baj belőle.
Legalább nem lesz nehéz jövőre javítani az időmön...