veszem kezembe Ray Bradbury Marsbéli krónikáját (Európa zsebkönyvek sorozat - regények és elbeszélések).
Van, hogy évekig nem nyúlok hozzá, aztán van, hogy egy évben többször is.
Általában a Farenheit 451-el kezdem.
Be szoktam szamárfülezni néha egy-egy érdekesebb részt, de ennél nem lehet, mert az egész könyvet be kéne hajtani a sarkán. Hihetetlenül jó és nem tudom megunni.
Szörnyű filmeket gyártottak belőle, de a könyv!
Azért jön ez most ide, mert 'analitikusommal' történt mai beszélgetésünkkor többször is szóba került. Próbáltuk kideríteni ennek a sérülésdömpingnek a mentális okait.
Mert, hogy nem a test, nem a matéria oldaláról kell közelíteni, abban szinte teljesen biztos vagyok. Ezek csak tünetek, amikre lehet jeget tenni, meg kenegetni, meg tornáztatni meg mi egyéb, de az igazi okot kezelni így nem lehet.
Érdekes megfigyeléseket tettünk, egész pontosan tettem, az ő vezetésével. Egy-egy ilyen találkozó pont olyan, mint amikor arról beszélünk, hogy kell egy kicsit hátralépve is szemlélni a világot. Saját környezetéből kiszakítva, saját szemszögünk helyett kicsit máshogy átélve. Egész fura dolgok jönnek ki...
Azért, hogy atomi szinten is tegyek a fergetegesen sikeres idei évemért, a gyógytornász tanácsára kerékpárra, vagy spinningre pattanék.
Váratlan és önzetlen segítséget kaptam, így ma a tornácra behajózott egy bazi nehéz spinning gép, arra az eshetőségre is készülve, hogy ha nagy a dagonya, akkor nem fogok kerékpárral bohóckodni a szántásban, hanem fedett körülmények között csapok a km-ek és aerob küszöbök közé.
Rögtön rá is pattantam és tekertem 45 percet. Kicsit megdöbbentő, hogy már 9 napot kihagytam, de éreztem is.
Lehet, hogy más műfaj és szokni is kell?!
Viszont baromi unalmas.
Nem baj, itt a meleg, szép napsütés, madárcsicsergés, épp ideje a tornácon töketlenkedni.
Viszont nem vagyok letörve,
Ez pozitív.
Lehet még belőlem, akár, akár, akár.... .....akár, akár...., meg ehhez hasonló...
Ahogy Spíró is írta:
'Lehettem volna, ha akartam volna.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése