"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2011. március 16., szerda

Mér'?

Az első gondolatom az volt, hogy elkezdem írni a felkészülésem a 2010-es CCC-re, majd az augusztus végi kiutazáskor felteszem a fórumra a blog elérhetőségét, hogy lássák az itthon maradottak milyen vérzivataros egy-egy felkészülés (már akinek nem lenne világos).

Aztán ez nem bizonyult jónak. Arra gondoltam, jó lesz majd esetleg kezdő futóknak, hisz én is számtalan beszámolót, blogot olvastam/olvasok, mert rengeteget lehet tanulni és jó érezni, hogy nem vagyunk egyedül hóbortunkkal.

Mostanra be kell lássam, hogy ez sem működik, hisz ettől csak elszörnyed az ide tévedő.

Talán lelki szemetesláda? Hogy kiírva már ballaszt nélkül hajókázzam tovább?

Nem.
Mostanra folytatásos komédia, drámai elemekkel.

Komolyan érdekel már.
Annyira valószínűtlen, annyira nevethetnékem és sírhatnékom van egy-egy epizód felvételeinél, hogy már érdekel a vége. Izgat, hogy mi lesz ezzel a fazonnal, bár néha kicsit aggaszt a tépelődése.

Azt tisztán látom, hogy ha nem megy a szekér, akkor több a poszt, bár a 'nemfutás-futás' címkék egész egyensúlyban vannak.

De az is lehet, hogy egy sokat hivatkozott reumatológiai szakblog lesz belőle és ebből talán meg is lehet majd élni?

Nemhiszemel - ez kéne címnek.

Álomszerű. Röhejes és bosszantó.

Jó lenne felébredni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése