Álom

Épp most riadtam fel.
Vannak olyan napok, hetek, amikor érzem, hogy van bennem vmi olyan,aminek a feldolgozása még várat magára.
Nem, nem is igaz, talán még fel sem fogom, hogy van az a dolog, csak a feldolgozáskor válik nyilvánvalóvá a létezése.

Azt álmodtam, hogy egy épp folyó munka kapcsán ott ülök egy egyeztetésen.
Neves építészünk föl-le járkál.
Vagyunk páran, de inkább csak az iroda munkatársai.
Beszámolok neki egy helyszíni bejárásomról és megjegyzem, hogy sajnos az az érzésem, hogy a fákat nem mérték be jól (ez baromi fontos lenne, mert épp kivágni készülünk párat egy épület elhelyezése kapcsán és momentán az eszterházy kastély környezetéről van szó...).
Megkérdi, hogy mit javaslok.
Én azt mondom neki, hogy dolgozzunk a meglévő adatokkal és ha necces részhez érünk, akkor majd kiegészíttetjük a felméréseket a kérdéses pontok szerint.
Olyan vigyorral az arcán, amit csak az ismer(het), aki járt már ilyen egyeztetéseken helyesel, majd mellékesen megjegyzi, hogy nagyon unja, hogy már, hogy mi (egyes szakágak képviselői) egymásnak kaparjuk ki a munkákat. (mármint én kikaparok egy kis felmérési munkát egy geodétának, az ő zsebe terhére).
Le sem esik.
Aztán pár másodperc múlva felállok és szó nélkül eljövök.

Hozzá kell tenni, hogy én ettől az embertől kaptam 2010-ben a munkáim 70-80%-át. Ez baromi függés. Ez kialakít egyfajta viszonyt. (És iszonyt is?)

Ennek az álomnak nem a konkrét történet a lényege.
A koordinátarendszer, amiben zajlik, az a sava borsa.
Hogy egyáltalán megfordul valakinek a fejében az, hogy én bármit is nem a legjobb meggyőződésem és legjobb tudásom szerint teszek, hanem valami homályos hátsó gondolat vezérletére.

Ez a pihekönnyű álom oldotta most fel bennem a legutóbbi - valós - találkozásunkat.

Egyeztetés.
Rengeteg szakág képviselője, ott ültünk 15-20-an.
Négy órát ültem, hallgattam az agymenéseket tűzgátló falakról, hangelnyelésről, vasbeton tartókról, acél konzolos felfüggesztésről, helyszíni zsaluzásról, vízcseppentőről... végül is elvoltam, nem lehet panaszom. Aztán a környezetről is megemlékeztünk 2, azaz kettő darab mondatban. (1. Csináljuk a kivitelit az engterv szerint. 2. Le kell menni Fertődre megnézni a fákat.)
Volt még egy futó munkával kapcsolatos kérdésem, ezt félretettük, hogy ne várakoztassuk, az egy órája érkezett belsőépítészeket (a többiek közben elszivárogtak lassan dolguk végeztével, vagy épp ebédelni mentek). Szóval még megvártam ezt a kis eszmecserét is, nem volt sok, 40 perc.
Építészünk kikísérte az utolsó vendéget is majd visszajött egy tányér kelkáposzta főzelékkel és egy fasírttal. Közben visszajöttek a megebédelt fiatal építészek, úgy öten.
Büfiztek, vakaróztak. (Remélem megvan a kép és a helyzet komikuma...)
Én elkezdtem mondani, de szinte nem bírtam beszélni. Csak mutogattam, fél mondatokra futotta, dadogásra. Építészünk ette a főzeléket.
Néha helyeselt, majd tett egy-két megjegyzést.
Én dadogtam még egy keveset, majd eloldalogtam.

Hazafelé éreztem, hogy valami nagyon nem jó és hogy baromi elegem van abból, hogy fél napokat ülök valahol a semmiért, de végül is megnyugtattam magam azzal, hogy egy munkánál nagy részt ezeket az értelmetlen, fölösleges időket fizettettem meg, nem az érdemi munkát. Ha megfizetik, miért ne?

Pedig itt sem ez a lényeg és ez most annyira világos és egyszerű.
A koordinátarendszer, amiben született az a félelmetes.
Vár négy órát, meg egy kicsit, majd főzelékzabálás közben odaröfögök neki valamit.

Az ősi ösztönök máig hatnak.
Egy nagyon kedves rokonunk arra a hírre, hogy épp a CCC-n futok, azzal reagált Emőnek, hogy az ő férje épp valami lövészversenyen van.
'- Tudod, régen elmentek mamutot vadászni, most is kell nekik valami hasonló. Van aki hegy körül szaladgál, van aki céltáblát lyukaszt, ki-ki a saját módján vadássza a mamutját.'
És milyen igaz.

És az is milyen igaz, hogy egy alfa hímnek is néha kell, hogy jelezze a felsőbbrendűségét, helyét a hordában. Néha kell egy kis csicskáztatás, mert az kijelöli a helyeket, tisztázza az erőviszonyokat és még csírájában elfolytja az esetlegesen meggondolatlan kitöréseket.
A fentiek erről szóltak.
És most, így két óra tájékán nagyon kipihentnek érzem magam attól, hogy ez ilyen tisztán lejött. Megoldódott a múltkori rossz érzés.

Olyan kézenfekvő, hogy következő alkalommal szólok majd ezért emberünknek.
'Dezső, én nagyon becsüllek, de ezt a részét hagyjuk. Az embereiddel, az alkalmazottaiddal azt csinálsz amit akarsz és amit ők elviselnek, de velem szemben hanyagold kérlek ezeket, mert nincs nekem erre időm.'
Ezt persze tök barátian és bratyizós modorban, ahogy általában történnek a dolgok...

Oszt legfeljebb megsértődik és nem ad több munkát. Vagy nem sértődik. Vagy nem is mondom, mert félek, hogy megsértődik, vagy mondom, de nem félek, vagy mondom, de csak azért sem félek, vagy mondom mert én tökös vagyok legfeljebb nem lesz munkám, de én nagyon tökös leszek, vagy egyszerűen hagyom és legközelebb jót mulatok az egészen, vagy... ...vagy az egész csak meddő moralizálás, és ok arra, hogy sajnálhassam, sajnáltathassam kis nárcisztikus egómat...

Így telnek errefelé az éjszakák...

Aztán csodálkozom, ha nem megy, meg ha megy, mert miért megy és miért nem.

Tegnap voltam gyógytornásznál - csak hogy teljesen légből kapott módon futásról is szó essék. Valami nyáktömlőt emlegetett és annak esetleges csípő tájéki gyulladását. De lehet, hogy nem is az, csak egyszerűen baromira be van szűkülve a jobb oldalam.
Csináltunk pár gyakorlatot és tényleg megdöbbentő volt.
Nem jóga, de legalább személyre szabott és tényleg értelmét látom, ráadásul Kriszta a gyógytornász szerintem tényleg felkészült.
Beszélgettünk az edzőtermi gyakorlatainkról és kiderült ismeri őket, látta az ott készült videókat és el van szörnyedve egyes gyakorlatoktól. Rosszul csináljuk őket és több kárt teszünk velük mint hasznot... Khmmm...
Viszont a kerékpározást nagyon javasolta, mivel azzal nem úgy terhelem a csípőm, hogy rossz legyen, ellenben keringés szempontjából nagyon hatásos.

Bepróbálom ezt.
Tehetek mást?