...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2011. február 17., csütörtök

Javulás?!

Csak nagyon lassan.
A hétvége tejesen kimaradt, mert állandósult a hasogató fejfájás és a gyomorpanaszok. Helyette kisebb családi kirándulásokat szerveztünk, hogy azért ne maradjunk mozgás és erdő nélkül.
Hétfőn elmentem egy fejfájós lassúra aztán kedd este terhestornára.
Végre az első nap fejfájás nélkül!
Mivel aznap Nyíregyházára voltam hivatalos, az itthoni kocsikázással együtt több mint 600 kili után estem be edzésre.
Határozottan jobban éreztem magam mint egy hete. Sikerült is úgy elfárasztani a csülkeimet, hogy a végén egy figyelmetlen mozdulat miatt összecsuklottak alattam a lábaim. Jó volt, na!
Viszont gyomorfronton nincs javulás. Vagy inkább azt mondanám, hogy hullámzó az állapotom. Ellenben állandóan éhes vagyok. Nagyon jót tesz a diéta azt tudom, hisz régebben minden héten tartottam egy teljes böjt napot és az is működött. De most valahogy nem jön a végleges javulás.
Szerdán és ma is kerültem egyet, nehogy tétlenséggel vádolhassam magam, bár a hangulatomat az egekben lévő pulzus és az erőtlenség nem nagyon dobott fel. A tornák utáni napok inkább rehabilitációnak tűnnek, semmint futásnak.
Tegnap a T100 végét is bejártam. Véletlenül. Egy óra futás után úgy éreztem magam, mintha az egész karikát lenyomtam volna. Tehát van még perspektíva...
Ráadásul egyre jobban 'unom' a telet (már ha ezt egyáltalán ezzel a szóval jellemezni lehet?).
Érdekes, hogy több emberrel is beszéltem, akik utolsó tartalékaikat élik fel. Valami miatt ez az idei tél hosszúnak tűnik. Pedig volt már havasabb, volt már hidegebb is, de mégis.
A fogatlan oroszlán még 2-3 hétig azért bármire képes...
De ez már remélem tényleg a vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése