Tőzsde

Erről már régóta szerettem volna írni.

Nagyon sok analógiát vélek felfedezni ebben is. Mármint a futásban-tőzsdézésben. Mindkettőben kispályásként figyelem az eseményeket és próbálok tanulni belőlük.

Aki gyenge, nem bízik magában, korán feladja az menthetetlenül elvérzik. Itt is, ott is. Vannak nagyon egyszerű, könnyen elsajátítható, jól működő ökölszabályai, de ha áthágod őket, akkor neked reszeltek.

Demo szinten nem igazán érdemes vele foglalkozni, mondjuk talán az alapvető tanulás szintjén.

Mivel vérre (zsebre) megy, van tétje is, nem lehet csak ÚGY legyinteni az esetleges kudarcokra. A kudarcokért CSAK magunkat okolhatjuk. (Persze lehet külső körülményekre hárítani sok mindent, de az csak duma.)

Nincs mellébeszélés, a végső eredmény megmutat mindent. Lehet vkinek nagy ötlete, zseniális kombinációja, nagy esze, ez nem számít, csak a végeredmény.

Nagyon edzi az ember önbizalmát. Valahányszor meginogtam és nem a saját fejem után mentem, rögtön buktam.

Nem szabad elájulni a kezdeti nagy tempótól. Itt sem. Szép lassan, apró célokat kitűzve és vasakarattal, keményen betartva szabályainkat lehet csak célt érni.

A szabályok nagyon egyszerűek a többség mégsem képes betartani őket és menthetetlenül elbukik.

Nagyon meg kell becsülni a kis, biztos lépéseket és csak azokat.

A szisztem nem ér magában semmit.

Amikor azt érezzük, hogy nagy gáz van, akkor kell a leghidegebb fejjel, a legracionálisabban dönteni. Mint egy-egy holtpontnál. A legszarabbul vagy, de a legfontosabb döntéseket kell éppen akkor meghoznod.

Nem kell mindig jól járni. Néha a bukta is jó. Be kell ismerni a hibát, tanulni kell belőle és menni tovább, nincs idő nyirmogni.


No. Megyek a szőnyegre, mert ugyan jó a tőzsde, de a derekam nem lesz jobb tőle...