"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2011. január 2., vasárnap

2010, mi más?

Ünnepi kiadás, bár ez nem az 52. hét, hanem 52 hét...

A száraz adatok:

táv - 2.450 km

szint - 77.470 m
Nevetséges...

Jól indult az év, de aztán az április-május, sőt még a június is csak agóniára volt elég. A nyáron próbáltam összeszedni magam, de nem igazán ment, a CCC ennek ellenére nagyon vidámra sikeredett. Az ősz nem volt rossz, de a P85 megint kimaradt, pedig nagyon vártam. Az év végére boka, comb, derék nyavalyák...

Nem is ezek a fontosak, a jó dolgokat viszont összegyűjtöttem, hogy lássam, milyen egészen frankó kis év volt ez ;))).

Lássuk:

- Megtanultam öltözködni. Komolyan! Azt kell mondjam, hogy egyre jobban közelítem azt a vékony kis határvonalat, ami a még elviselhető, komfort és az alul öltözés között húzódik. Hülyén hangzik, de ez fontos, pláne hosszabb távoknál.
- Kezdem érezni, hogy mit és mikor kell ennem/innom. Az izó italok szinte teljesen kilőve. Indításként lehet vmi lötty, de utántöltésekkor egyre hígabban kell igyam, vagy teljesen vízre átállva kell haladnom. A kóla egyelőre még nincs agyontesztelve, de egy kicsi, esetleg hígítva, még esélyes lehet. Kajaként mehet pár gél néha napján (inkább ritkábban), de szezámki az egyértelmű király - egyszerre sós és édes. 4-5 óra környékén kell már kenyér. Akár csak sózva, vagy egy kis vajjal, de kenyér legyen. Jöhetnek gyümölcsszeletek, sajt, alma, banán. Szépen aprózva, de szinte folyamatosan.
- 'Szlórán' egyre igazoltabban működik. Élvezem és eredménye is van.
- A szisztem kezd összeállni. Ruha szintjén is, meg egyebek terén is.
Ivótartályok eladva/elajándékozva, kézi kulacs frankón működik. Hátizsákom tökéletes, egy még kisebb még talán jó lenne, de az már tényleg csak hab lenne azon a bizonyos tortán... Esőkabát, karmelegítő, kamásli perfekt.
- Futottam aszfalton és még élek. Vannak pozitív oldalai is ennek a műfajnak, kicsit pedzegetni fogom ezt is.
- Elkezdtem ezt a blogot és még nem hagytam abba.
- Belekóstoltam, hogy milyen is az asztal másik oldalán és nagyon sokat tanultam.

Van még persze ezernyi kis mütyűr, meg futások, meg fények, meg hangok, meg mozdulatok, meg hangulatok, meg mosolyok, meg arcok, meg futótársak, meg futótársnők, meg...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése