"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. november 29., hétfő

47. hét

Ugye megmondtam. Ágyő langymeleg ősz...

A hétfői kiadós esőt szemlélve már előre rettegtem a keddre tervezett BÉF bejárás miatt. Nem igazán volt kedvem egész nap szakadó esőben szüttyögni. Mert ha még verseny csak-csak, de csak úgy...

Szerencsére napsütéses futóidőnk volt. Nem volt nagy iram, de 60 kili környéke és 3000m szint lett belőle. Főleg az lepett meg, hogy a szintet abszolút nem éreztem meg. Monnyuk vittem botot, mert brutál sárra készültem és lehet, hogy ez jelentett nagy segítséget.
Frankó kis verseny lesz ez, főleg ha hozzá számítom, hogy ezt a távot sötétben kell majd abszolválni. Az eddigiektől nagyon eltérő a karakterisztikája, teljesen más hozzáállást igényel. Szerintem aki nem járja be előtte az nagy pofont kaphat.

A szerdámat teljesen elvitte az asztal gyártás, így futni sem mentem, bár így utólag talán jobb is, hogy pihentettem a csülkeimet.

Csütörtökön úgy alakult, hogy a HHH környékén futottam és megint eltévedtem. Nagyon kíváncsi vagyok mennyi idő kell még ahhoz, hogy képben legyek arra felé?!
Féltem, hogy fáradt leszek, de nagyon élveztem és az emelkedőket is bőven meg tudtam futni.

Este az asztal is átadásra került, bár 1-2 csapot bele kell még tegyek:


Szombaton felkerült a hétre a korona.

A Nagy-Szénás környékén futottunk, szikrázó napsütésben, néhol térdig érő hóban. Ismét rá kell érezni a téli futásokra, mert többször is sikerült elcsúsznom. A hó alatti vastag sár nagyon alattomos. A Kutya-hegyről lefelé annyira fájt a bal térdem, hogy azt hittem végem van. Persze húztam a belem futótársam után és meg sem mukkantam, de nem volt leányálom. Azóta még a lépcsőzés sem probléma mentes.

A maradék hétvégén pihentettem, krémeztem a lábam, remélem, csak a hirtelen csavarások nem tetszettek neki. Ez a térdem egy pár évvel ez előtti, hirtelen felindulásból elkövetett teremfoci alkalmával majdnem kificamodott, így vigyáznom kell rá. Azóta soha nem éreztem és remélem, hogy nem is fogom...

Ha nem is volt tankönyvileg tökéletes ez a hét, de a km és szint adatok jól néznek ki, ha az ember kellő távolságból tekint rájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése