Ez kezdésnek egy kicsit erős...
Be kell valljam, hogy hétfőn csak azért nem mentem ki futni, mert egyáltalán nem volt kedvem a vízszintes hóeséshez. Lehet, hogy ez a punnyadtság kezdete, de vállalom, mert így történt. Talán ez az ajándék november tett ilyen hitszegővé, de azért jó lenne találni valakit/mit akire/amire rá lehetne fogni ezt a dolgot...
Számomra akkor kezdődik el igazán a tél, amikor a jegesvödröt hóval tudom megtölteni és így tudom hűteni a fehérbort. Márpedig ez megtörtént a héten,
tehát hivatalosan is megnyitom a 2010/2011 évad telét!
Kedden a Hárs-hegy környékén törtem a jeget, csütörtökön meg szokásos körömön balettoztam a hóban (az idő és pulzusadatok persze lehangolóak).
Tegnap a Bakonyban voltam.
Nem bántam meg.
Azt hittem, hogy a Pilisben és a Budai-hegységben nagy a hó, pedig ez smafu ahhoz képest, ami ott fogadott. Alpok ihlette, giccses képeslapokon látni csak ehhez foghatót. Kristálytiszta égbolt, szikrázó napsütés, a fákat és a terepet borító vastag hólepel, bónuszként néha a cseszneki vár látványa.
Futni monnyuk baromi nehéz volt, főleg a vége felé, amikor már három fős csapatunknak kellett a térdig érő hóban az utat törni. A 40-es távon indultunk, de végül a 30-as is elégnek bizonyult.
Alaposan elfáradtam. A gyökkettő tempóhoz is teperni kellett rendesen. A boka és térd izületeimet alapos tesztnek vetettem alá. Szerencsére a fáradtságon kívül mást nem érzek.
Egyébként nagyon élvezetes volt maga a futás. A téli erdő amúgy is különösen csendes. A hó ropogásán és a patak csobogásán kívül szinte teljesen nesztelen helyeken haladtunk. Éles kontrasztként hatott az egyetlen kitett dombtető, ahol metsző szél és kellemes hascsikarás elegye borzolta az idegeimet. Majd megfagytam, ezért tolni kellett a majd szűz hóban, egyébként meg inkább félreálltam (guggoltam) volna...
A jobb combhajlítóm viszont makacsul érezteti velem, hogy van. Létezik. Dolgozik. És kellemetlenkedik.
A tavaly csúfosan leszerepelt Montrail cipőmet vettem elő újra és próbálgatom, hátha összeszokunk. Egyelőre nem lehet panaszom, bár olyan érzésem van benne, mintha a sarkam 'gödörben' lenne. Egy kölcsönben nálam lévő noene talpbetéttel azért megspékeltem, hátha...
Legszívesebben most is mennék egy laza kört, de az eszem inkább a csendes vasárnapi ebédre szavaz.
Talán tényleg ez a lejtő kezdete?
Ha már itt tartunk a lejtő kezdetén.
Kir.
Bár sok rokon él francia honban és gyermekkorom szünidőt meglehetős számban töltöttem ott, nagy nagy vonzalom nem alakult ki. Vagyis bizonyos értelemben igen.
Például életem első közterületét pont ebben az országban terveztem, akkor, amikor Montpellier-ben töltöttem szakmai gyakorlatomat. Ez volt a Carriera park.
Ez az egész 6 hetes gyakorlat megérne több posztot is, de majd máskor...
Szóval 'kir'.
Sajnos az idei fekete ribizli termésünk nem volt elég bőséges, ezért saját készítésű málnaszörp és helyi, száraz fehérbor vegyítésével követjük el. Igen, ez a vegyítés akár szentségtörésként is hathat, de engem nem érdekel, hogy minek hat, mert finom. A széplelkű bor sznobok meg bekaphatják...
Ráadásul mindez hidegtől gyöngyöző, hóval töltött, jeges vödörben hűtött fehér borral. Nyam, nyam...
Jahh kérem, hogy ez egy főleg futásról szóló blog?
Denemis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése