P85 film még még

Eredetileg emilnek indult de poszt lett belőle...

Nemrégiben egy elég karakteres családi házhoz kellett kertet tervezzek.
Leültem és húztam 1, azaz egy darab vonalat.
Aztán félretettem jó pár napra. Tudtam, hogy az az egy vonal a lelke az egésznek. Éreztem, hogy megfogtam a lényegét, de kibontani még nem tudtam. Egész a tervleadás előtti napig jegeltem a dolgot. Persze sokszor eszembe jutott és sokszor majdnem le is ültem a folytatáshoz, de a leadás miatti kényszer feszültsége kellett ahhoz, hogy két óra alatt befejezzem.
Természetesen a vonal megmaradt, és arra épült az egész :)))...

Nagyon fontos dolognak tartom ezt a fajta közelítést, főleg az 'alkotás' jellegű dolgoknál.
Pont ez hiányzik a P85 film-ből/nél...
Nincs meg az a vezérfonal, az az ötlet amire fel lehetne építeni. A mag nélkül meg csak csupa máz az egész.

Tegnap este találtam/kerestem/néztem/letöltöttem pár Queen számot. Soha nem voltam nagy rajongójuk, de azt azért el kell ismerjem, hogy 'lehet szeretni, lehet nem szeretni őket, de megkerülni nem'. És eszembe jutott, hogy ez milyen jól illik a P85-höz.

Ráadásul a zenék címe is elég beszédes:

Dont't stop me now
Flash
It's a hard life

Ezt szeretem is:
Under pressure

Marad egyelőre a fonalkeresés, bár a keresésben nem hiszek, általában megtalál engem az a fonal nagy keresés nélkül is. Az más kérdés, hogy mennyire sikerül kibontani...

Mert ez is olyan mint egy dobócsel. Igazán addig érdekel, míg el nem repül az ellenfél, a ziccer meg néha kimarad...