A hét megkoronázása

Ihajjjj csuhajjjj, ez ám az igazi!!!!!!!

A hét elején még egy-egy ellopott kis futásra is volt időm, amiből két kisebb P85 bejárás is kerekedett. Végre láttam világosban a végét! Ez teljesen feldobott! Egész más taktika kell az utolsó kilikre, ez már biztos.

A munka frontján egyre sűrűsödtek az események, így pénteken már szó sem lehetett futásról, hétvégén meg különösen nem, hisz gyermekeim iskolájában dolgoztunk. Október 23-án kommunista szombatot tartottunk, hogy legyen egy kis spétje a dolognak.

Már előre be voltam szarva, hogy a bankárokat, cégvezetőket, meg mindenféle fejest miképpen fogom dirigálni a kertépítés során. Egész jól ment. Voltunk vagy 30-an, egy csomó gyerek, közben munkagép dolgozott, állandóan szólt a mobilom, szóval volt dolgom. Jól haladtunk, jó volt a hangulat, csak agyilag baromi fárasztó volt. Elsőnek érkeztem, utolsónak mentem haza, közben azért én is dolgoztam, így érzem is a karjaimat. De sebaj, legalább ingyen csináltam.

Mire hazaértem az áram is elszállt, így gyorsan áramot szereltem, de aztán mikor észrevettem a szétolvadt biztosítótáblát, be kellett lássam, hogy inkább szakira lesz szükség. Csodák csodája meg is szerelték iziben, már csak a kárfelmérés maradt hátra. A legfájóbb pont, hogy szétment a gázkazán vezérlése. Jajj de jó! Ez szombat este derült ki, így se meleg, se meleg víz és csak az egyik gyermek lázas...

Ma megint robot, holt fáradtan haza a fagyos házba és kis kádban fürdés lábosos meleg vízzel. 70-es évek fíling. Pár izzó, CD lejátszó, router az eddigi kárlista és ki tudja még mire derül majd fény...

Holnap már hajnalban loholhatok, de nem számít, mert hét végén kipihentem magam. Talán sikerül 5 számjegyű összegből megúszni a gázkazán elektronikájának cseréjét, de legalább van cél amiért az ember dolgozik, már épp nem tudtam mire költeni a lóvét...

Életet leheltem a netbe és belenéztem a terepfutás topikba is.

Bár ne tettem volna.
Ismét elszomorított.
Pedig olyan sokszor megfogadtam, hogy nem olvasom, mert csak nagyon felhúzom magam rajta. Mert ugye ezek a futók az én családom ugye...
Aztán ez a család olyan mint egy átlagos magyar család.
Vannak űberfasza tagjai és vannak kevésbéűberfasza tagjai. És vannak olyan neműberfasza tagok, akik űberfaszának akarnak látszani és az űberfaszák még űberfaszábbnak. De mire megtalálom azt a pár értelmes hozzászólást a topikban, miért érdemes olvasni, addig annyi seggnyalást és űberfaszáskodát kell végignyalnom, hogy egy ilyen pihentető napon elmegy az egésztől a kedvem. Ráadásul az egyik űberfasza seggnyaló épp az edzőm, akinek emberi kvalitásitól eddig sem voltam elragadtatva, de kezdi pedzegetni a határokat. Mert bárhogy is próbálom magyarázni, csűrni csavarni, azért nekem fontos az, hogy aki edz, arra felnézzek. Mint sportolóra és mint emberre. És bíz ezt nagyon nehéz szétválasztani. És nagyon nem az a baj, ha valaki nem a legkeményebb csákógyerek, aki negyed citrommal futja a Spartathlont és aki még egy gatyamadzag kidörzsölődést is képes túlélni, de az már nagyon, ha másnak akar látszani mint ami. Mert akkor ki is?

És félek, hogy eccer nagyon csúnyát írok én abba a topikba és akkor nagyon nem lesz jó nekem, mert összeveszni azt nem tudok és nem akarok és belehalnék, ha már ez a kis családom sem marad meg.
De azért az egyik űberfasztától pl. megkérdezném, hogy amikor minap az időjárástól függetlenül jósolt magának 4:40-es időt egy sprint versenyre, akkor miért nem kommentálta az 5:30-as szakítását. És miért ült darabszarként a célban? Hja, esett az eső. Apukám, akkor most pengék vagyunk, vagy csak a szánk nagy? Elismerem én mindenki érdemét, nem vitás a kvalitás, de az arccsökkentőket kérem bevenni, mert nagy lesz a következő versenyen a légellenállás!

De egyáltalán én vagyok a legnagyobb fasz, hogy képes vagyok egy ilyen jó kis hétvége után ezen felhúzni magam. Mindenkinek elnézek én mindent, de a családban legyen rend, no!

Az erdő ilyenkor (is) gyönyörű.
Ez a sport egy csoda.
Ki kell menni és futni, nem topikot olvasni.

P85-re megyek. Nincs az a hideg lakás és munkahegy ami visszatántorít. És élvezni fogom. Van szezámkim, két kezem, meg lábam, a nap sütni fog.
Kell több??

(Tudom, hogy 'És'-el nem kezdünk mondatot, de csak azért is. Felkiáltó jelnek mondat elején kiváló!)