"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. szeptember 3., péntek

Utórezgő

Lassan lecseng az utolsó zörej is...

A végelszámolásnál egész jól alakulnak a dolgok.

Egyetlen vízhólyagom sincs. A jobb lábamon persze már lila a körmöm a kőbe rúgás miatt, de semmi több. 3 nap izomláz volt, de már az sincs. A jobb térdem érzem még, néha egész kellemetlenül, de csökkenő tendenciával.
Egyébként a kedvem nagyon jó.
A 'szlórán'-t szabadalmaztatom asszem. A nyugdíjas otthonok közönsége előtt kitárul a világ, ellepik az ultrákat... Szép új világ!

Bár sajog a seggem egy kis futás után, eddig nem tettem.

Hétfőn már túráztunk egyet a családdal, az jót tett az izomlázamnak. Ma megyünk a Börzsönybe a hétvégére. Asszem futócuccot viszek. Kis lájtos hajnali neszbegyűjtés, avarillat beszippantás, napfelkelte monitorozás lesz a program, ha lehet a fiamat is viszem had szokja a kiképzést. 7 múlt vagy mi?!

Amint a térdem teljesen magához nem tér nem fogom erőltetni a futást. Jól dolgozott a test, ennyi igazán jár neki. Kishitű voltam és nem bíztam benne...


Ez az ígéret a Flegere-en tényleg elhamarkodott volt, de nem tehetek mást, betartom. A TDS kapuja még így is nyitva, de ez még nagyon a jövő zenéje.

Azért van élet az UTMB-n túl is. Sőt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése