"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. szeptember 8., szerda

Tél

Bár futni van kedvem - nagy - de ez az alig pár fok és a rám szakadó munka együttesen a héten még egyetlen métert sem engedélyezett.

A CCC óta baromi fázós lettem. Két, három réteg pulcsiban ülök a gép előtt és nagyon nem esik jól kimenni a szélbe, hűvösbe. Brrrr... Ezzel a hidegtűréssel úgy látszik átlendültem egy holtponton és nagyon nehezen akaródzik a normális értékre visszaállni. Ma reggel egész enyhe orkán erejű szél volt, tehát van még remény őszre (vagy ez már tél?).

A hét végi börzsönyi futás nagyon finomra sikeredett. Fiammal ketten, kora reggel... A nap csak arra az órácskára sütött ki a tiszteletünkre egyébként elbújt a felhők mögé. Nagyon büszke vagyok a kiscsákóra, hisz lenyomtunk 7,5 kilit, 160m szintet, utána kirándultunk a többiekkel, majd még ment focizni.
Vasárnap mondta, hogy remeg egy kicsit a lába. Vajon miért :)))?

Nehezen akar elkezdődni az iskolaév is. A reggel még csak-csak, de délután négyen négy időpontban végeznek, két helyen és utána a hét minden napjára jut valaki(k)nek még sport/zene miegyéb... Logisztikai káosz! Viszont a reggeli futások ebben az időben nem igazán esnének jól.
Lesz majd valahogy az biztos, csak egyelőre kuszák a szálak.

Neveztem a BÉF-re. Ha már télen voltam, gondoltam megnézem milyen ősszel. Semmi durvulás ugye, inkább avarillatos merengés a szarvasbőgéses éjszakában. Remélem jó lesz.

A futás utáni, délelőtti, napfürdőzős (csendes ülős), beszélgetős kávézás sajnos még várat magára. Egyelőre a futás és a nap hiányzik hozzá, de jó lenne, ha összekapnánk magunkat.

A nap meg én...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése