...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. augusztus 17., kedd

Néha néha

azért feltűnik a napos oldal is :))).

Minden előzetes pihenési szándékom ellenére kedves futótársam elcsábított egy Pilis kerülésre. Korán keltem, volt dolgom elég, délutánra majd elaludtam. Míg vártam rá egy kis szundításon is gondolkodtam, de nem tettem. Szerencsére.
Du. 5 után indultunk Pilisszántóról. Fel a piroson, rögtön futva, hogy nehogymá' gyalogoljnuk, pedig én előre megmondtam, hogy hulla vagyok... Aztán S+ és Z-, majd a Kőkapu sziklái felé. Iszonytató mennyiségű gombát láttunk. Fotóztunk is, mert 30 cm-nél nagyobb pöffetegek is voltak!
Aztán erdőcsodálás, rétnézegetés, sziklacsodálgatás és közben lassú ereszkedés, hogy aztán a P+-en megint kicsit emelkedjünk. Innen szembe a Kinizsi útvonalával haladtunk.

Ment. Ment és nyomtam neki elől mint egy hülyegyerek. Jó volt.

Aztán a Pilisről megcsodáltuk a tiszta időnek köszönhető páratlan panorámát, szépen végigvettük a hegyeket, völgyeket, kicsit sírtunk az újabb irtások miatt, számba vettük az ösvényeket. Leltároztuk futóvagyonunkat. Isteni volt. Aztán leereszkedtünk és megcsodáltuk a Trézsi-forrást és környékét. Mosakodtunk, ittunk, majd visszaereszkedtünk a járműhöz.

Asszem ilyen az örömfutás. Az a futás, ami a testet és lelket melengeti, építi és ráveszi a következő lépésékre.

1 megjegyzés: