Megvan, megtaláltam azt a szót amit minap kerestem:
system.
Nem én találtam ki, persze, innen való és teljesen rendben van (mármint a szó és az ott leírtak).
Megkaptam az új zsákomat, kulacsomat, dzsekimet, minden nagyon faintos, csak én vagyok puding. Olyan érzés, mint amikor a pénzes manager hétvégén kimegy a családdal az erdőbe, de először mindenki felveszi a legújabb outdór cuccait, mert azt úgy kell. Nevetséges.
Holnap még futunk egyet kabalából a Gerecsében, de csak módjával...
Vmi ilyesmi lehet a klimax is (kedélyhullámzásilag). Néha feltoluló jó érzés, önbizalom, kedv, napsugár, csicsergés, hogy aztán pillanatok alatt helyet adjon a feneketlen mélységeknek.
Ma be is kellett pakoljam a cumóim nagy részét, mivel a repülőre csak kézipoggyásszal szállok fel, a többi autóval viszik ki. Készültem az alaszkai hidegtől a sivatagi melegig minden helyzetre, de ahogy elnézem az időjósokat az elmúlt évekhez hasonló tiszta, napos, meleg időnk lesz. Remélem kis szellő lesz majd, mert a Ferret-hágóig tartó 31 km-en árnyék nincs, viszont déli nap az gazdagon...
Bár örülnék, ha a legnagyobb gondot az időjárás jelentené.
Kiforrott a taktikám is végre: Nagyon lassú kezdés után majd meglátjuk mi lesz.
Szerintem ez tartható és nem is frusztrál túlságosan. A pontokon viszont az eddigiekben nagyon sokat töltöttem. (Persze nem a piknikezés miatt, általában újraélesztésemmel voltam elfoglalva.) Idén ezen nagyon sokat kellene javítani. Mondjuk, ha a gyomrom bírná a strapát nem lenne egy hátrány. Tavaly Vallorcine-ban 30 perc alatt sikerült egy padon fekve kiegyenesednem, annyira görcsbe rántott a gyomrom. Szóval vannak még távlatok... Max .10, nagyonesetleg 15p. Az ennél több az gáz.
Nagy hajrá! Jo utat, minden rendben lesz! Nagyon szurkolok.
VálaszTörlés