"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. augusztus 16., hétfő

Kerülgetem a forró kását

Kerülgetem, kerülgetem, próbálok kis haladékot kicsiholni magam előtt, hogy hátha nem kell megint világvégéről írni, de csak nem jön össze...

Voltam futótársakkal HHH környéki esti 'Varázskörön'. Hiába izmoztak, nem mentem 160 fölé és egészen élvezetesre sikeredett, de másnapra majd leszakadt a lábam. Mindez 23,5 km/1430m szinttől!!!

Múlt hétvégén a tavaly már megkóstolt Csabdi30-ra mentem. 2009-ben a meleg kikészített, a végén sétálgattam is egy pötynyit és nagyon untam az egészet, erre emlékszem. Most a múlt évivel azonos 155-ös max. pulzussal, esős, saras időben mentem, végig futva. Sikerült 40 másodperccel!!!!! jobbat menni, de sokkal magasabb átlag frekivel. Ez szar ügy, mondhatnók.

A hét elején még túráztattam magam némi emelkedőkkel, de keddtől a nagy magyar Alföldön voltam a családdal, így sok szint nem volt a közelemben. Végig kába fáradtságban és fásultságban. Egy métert nem tudtam/akartam futni a lábaim meg olyanok voltak mintha folyamatosan max-on toltam volna.

Ma megint mentem egy kis önbizalomrohasztót. Kis erőlködéssel csak párszor kellett belesétálnom 1,5 órányi kocogásba és a 150-es frekiért komolyan nyomni kellett.

Fáradt vagyok. Nagyon. Testileg egyértelműen, lelkileg meg egyre inkább...
Elindulok futni és már az első lépéseknél azt érzem, hogy a 30. km-nél járok. Fáradtak, merevek a combjaim. pulzusom a béka segge a alatt és baromi erőfeszítés kicsit is megemelni. Zihálok és lassú vagyok...

Viszont végre ma kaptam egy biztató infót egy futó orvos (vagy orvos futó?) ismerőstől, miszerint a tüneteim egyértelműen az egész szervezetre kiterjedő kimerültség jelei. Most mondjam, hogy teljesen megnyugodtam? Nem is tudom. Lehet.
Azt is mondta, hogy tipikusan egy-egy verseny erejéig még vissza szokott jönni a kedv és erő, csak ezt nem szabad a végletekig próbálgatni.

Ha itthon maradok és nem utazom az nagyon gáz, ha elmegyek az sem lesz másmilyen. Szépen lépésről lépésre, méterről méterre fogom saját nem is tudom mimbe verni az orrom. Hibás vagyok? Vagy csak gyenge? Vagy csak...    ...mi?

Sokat edzettem, vagy keveset? Jól tettem, hogy feltétel nélkül hallgattam az edzőmre? Talán inkább magamra kellett volna?

5 megjegyzés:

  1. nyugi
    nem lehetne nyaralásként felfogni a CCC-t?
    minek még stresszelni is?
    éppen elég nehéz – meg szép – verseny az! inkább azzal törődj

    András

    VálaszTörlés
  2. Persze András, próbálom ezt mantrázni magamban, de valahogy nem megy igazán őszintén :)))...

    Pedig imádom ahogy évről évre elmész Görögországba minden különösebb teljesítménykényszer nélkül (ugye jól érzékelem?). Meg az UB-ra is, meg a Zemplénbe is, meg még máshová is...
    De azért vannak ott csilivili eredmények is nem csak 'éppenteljesítések'?!

    Nem is tudom, de bennem van vmi kényszeres önsanyargatás, mert milyen az, hogy elmegyek olyan messze és megcsinálom és még jól is esik ;).

    VálaszTörlés
  3. az idei UltraBalatonon mondta Fajankó a déli part elején — miután vázoltam neki miért vagyok ott —, hogy: ja, hát végül is nem azért futunk néha egyéni csúcsot, hogy minden héten azt futhassunk
    ki tudná akkor fejben tartani őket

    jól esik néha egyéni csúcsot (esetleg pályacsúcsot) futni, de sokkal izgalmasabb számomra ráérezni, hogy az adott napon az addigiakból hogyan lehet a legtöbbet kihozni

    izgalmas úgy állni az Akopolisznál a rajtnál, hogy abban az évben csak egy befejezett versenyem volt: a három héttel korábbi félmaraton

    és nincs annál szomorúbb, mint amikor tudom, hogy hol rontottam el (hiába az egyéni csúcs, abból az évből többet is ki lehetett volna hozni)

    aztán el lehet menni a következő évben is, kijavítani azt a hibát

    VálaszTörlés
  4. Igen, szembesítesz azzal, hogy csak dumálok arról, hogy magamhoz mérten szeretnék jól menni és jól teljesíteni, de mégis mások eredményéhez mérem magam és azok alapján teszem mérlegre a teljesítésem. Pedig ez teljesen vakvágány...

    Látod, máris felfedeztem az idei CCC zamatát (izgalmát), hisz nekem is 1db, zempléni, 50km-es befejezett 'versenyem' van idénről, bár az is erősen izzadságszagúra sikeredett.

    Van egy sanda gyanúm, hogy sokat fogok rád és az általad elmondottakra (leírtakra) gondolni ott a MB körül :)))!

    VálaszTörlés
  5. no, jó készülődést
    és jó utat kívánok

    csak vidáman

    VálaszTörlés