"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. július 9., péntek

Nyomás

Eddig is éreztem, hogy nem megy nekem ez a Nyomás, de most bebizonyosodott.

Szerdán mentem egy kört, részben új utakon. Hosszú emelkedővel és bazi hosszú lejtővel. Óvatosan 150-es frekire vigyázva, gombászósan. 1:30 lett pontosan.

Ma megmutattam egy futótársamnak a kört. Pár résztáv is volt mára, így beletettünk 1-2 betétet, úgy öregesen, 155-160 között. A végére egy kis sprint is jutott max környékén, csak az íze kedvéért. Közben nem tétlenkedtünk, nyomtuk 150 alatt, de nem szundítva. 1:30 lett pontosan.

Há hé? Hogy is van ez?

Nem tudom, de ezek tények. Szóval megingathatatlan vagyok csoszogásomban. És nem érdekel senki, én csoszogok tovább...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése