"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. július 13., kedd

Most mi a fene legyen ennek a címe?

Utolsó alkalommal vmikor március végén voltam szervezett eseményen, úgy, hogy az asztal 'kapok' oldalán álltam. Kicsit már hiányzott is. Vajon miért?!

Mivel kicsit hézagosra sikerült a hetem, így vasárnapra kinéztem magamnak egy jó logisztikájú, közeli TT-t.

Jó alacsonyra (155-re) húztam a vekkert és 8:00 óra felé indultam neki. Már reggel dög meleg volt és ez csak fokozódott. Az erdőben elég ritkásan voltak a sporik így élvezhettem a csöndet és magányt.

A terepviszonyok, a hőmérséklet és a pulzuskontroll konstellációja miatt jelentős sétálós szakaszokat kellett beiktatnom, de nem bántam, jó volt ez így. Az útvonal egyes részein még életemben nem jártam, pedig végig a Pilisben haladtunk. Ez monnyuk nem nagy dicsőség :(((... Meg is fogadtam, hogy a rázósabb részekre még visszanézek, mert pl. a vaskapui emelkedőkben nagy perspektívát látok.

Teszteltem a kulacsöv - kézi kulacs kombóban rejlő lehetőségeket és az eredmény nagyon biztató volt. A kézi mindig kéznél volt, ha kifogyott, cseréltem a kulacsot. Forrásoknál, pontoknál gyorsan, egyszerűen tudtam pótolni a folyadékot, a kis zsebbe meg a gélek elfértek. Sót elfelejtettem vinni, de az egyik ponton volt kenyér is, só is, és paradicsom!!!! is.

Út közben találtam négy kismacskát. Pár naposak lehettek és kedves gazdájuk egy bekötött szájú zacsiban próbált megszabadulni tőlük. Kedves. Egy kis ösvény közepén volt a motyó és majdnem átléptem. Aztán észrevettem, hogy élnek azok a valamik és teljesen elszörnyedtem. Felvettem és a közeli faluban próbáltam béranyát felhajtani nekik. Nem sok sikerrel. Végül a vasárnapi misére bekukkantva az árnyas plébánia küszöbére tettem őket, hátha... Mire autóval visszafelé jövet benéztem, már nem voltak ott. ?!?!?!

Ahogy a célban hallottam, pár spori már látta őket előttem. Nem is értem. Ha látta őket hogy a büdös francba hagyhatta ott őket?  '...jajj de kedvesek, utyuliputyuli... no megyek mer' sietek...' - vagy mi?

Ez lelkileg megütött egy kissé. És ez után jött a java szint...

Szóval jó volt, szép volt, bár egy pontot sikerült kihagyni. Utólag visszaolvasva az itinert, akkor sem találtam volna meg a kérdéses ellenőrzőpontot, ha menet közben folyamatosan a betűket böngészem, tehát nem igazán tudtam felhúzni magam ezen. Monnyuk így egy kitűzővel kevesebb, de talán túlélem.

Egy kicsit még munkálkodni kéne ezen a 155-ös frekin, hogy egy kicsit több férjen bele, mert ez harmat gyenge CCC-re. Erre a hétre viszont elég harakiri edzésadag jön, tegnap meg is kóstoltam...

Meglátyuk mi lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése