Megint a mostanában szokásos partvonali szereplés...
Kicsit vegyes érzelmekkel. Egész pontosan nem is vegyesek, mert egyértelműen antipatikus, tőlem teljesen idegen és lehangoló volt az élmény.
Igazából aszfaltos versennyel még nem volt dolgom. Sem nézőként, sem szurkolóként, sem résztvevőként, vagy segítőként. Nem ismertem a hangulatát, a kisugárzását, az üzenetét.
Nem ragadott, magával, hogy finom legyek...
És itt nem a szervezésről, saját munkámról, vagy a versenyzőkről és erőfeszítésük értékeléséről beszélek! Amennyire nekem kitűnt hihetetlen munka állt a verseny mögött. Aki ezt kézben tartotta, az kb. olyan referencia a műfajban mint a Sziget Fesztivál szervezése a zenei fesztiválokéban. Erről, ezekről kár is írni...
Sok embert láttam elhaladni frissítőpontunk előtt a kint töltött 13 óra alatt. Voltak jobb és kevésbé jó bőrben lévők. Gyorsabbak és lassabbak. Egyéniek és csapatban versenyzők. De igazán átlényegült, koncentráló, jó kedvű arcot nagyon keveset láttam.
Már a futókörnyezet is meglehetősen taszító. Hiába a gyönyörű Balaton, ha folyamatos az autó- és vonatzaj. És nem csak zaj, hanem a nálunk ezzel járó feszültség és konfliktusok: ...mennyé má', ...mér' állsz bazzeg, húzóggyále... Nem vészesen, de azért csak-csak.
Néha részegek az éjszakában okos megjegyzésekkel, amire persze okosan nem figyelünk, de azért mégiscsak léteznek...
Frissítőasztalról lejmoló hozzátartozók és kísérők, akikről szintén nem veszünk tudomást...
... és egyáltalán, a tömeg. Egyszerűen sokan voltunk, sok volt a felhajtás...
Ezek persze abszolút az én tömegiszonyos, merengésre hajlamos, természetimádó torz szemüvegemen át érezhető momentumok.
Vagy pl. beérkezik Vozár Attila, akit dübörgő tuc-tuc zenét harsogó kísérőkocsi tol maga előtt. Üvöltik, hogy 'Bal lábán!'. Mi van, mi ez? Dugókázni kéne nem?! És üvölti vmi vadparaszt suttyó a kocsiból, hogy 'Bal lábán, bazzeg, mennyémán!' És akkor leesik az én plebsz agyamnak, hogy menjek, térdeljek le Vozár úr elé, aki kegyesen lassít és a bal cipőjére erősített dugókával pittyentsek egyet. Komolyan nem hiszem el! Most is hatása alatt vagyok ennek a fajta parasztságnak. A jóannyáért nem tudja a kezére tenni és bedugni oda, ahová mások is...?!
És nyomják veszettül. Sokan görcsölve, szitkozódva. Nem állnak le frissíteni, mert sietnek. Erre nincs idő/erő. Persze nyilván ilyen sűrű frissítési lehetőségnél mások a viszonyok, mint egy terep versenyen, ahol lehet, hogy csak 10-20 km-ként vannak pontok. Nincs idő a mosolyokra, a biztató szavakra, az egymással való szembeszédre, a sokat mondó pillantásokra. Itt futás van, idő van, verseny van... Pedig ez egy 212km-es verseny. Könyörgöm, tényleg az a 10 mp számít?! Igen, mert ez verseny. Versenyebb...
Persze lehet, hogy egyszerűen csak végletesen másképp élem át mint ahogy egy hosszabb terep versenyt?!
Ott van az UTMB/CCC. Ott is indul több ezer ember. Ott is hosszú az út, az is verseny, de mégis annyira más. Egy terepversenyen, az erdőben, vagy bárhol a természetben, lehetek egyedül. Lehetek intim kettesben a környezetemmel. Fákkal, bokrokkal, pacsirtákkal, vagy bármivel. Egy UB szerű verseny művi környezetében úgy érzem, hogy ez lehetetlen. És erre az alapvető különbségre a tömeg és az ezzel járó hisztéria rá is kontráz.
Szóval nem is ragozom, bár lenne még rengeteg sok kis momentum, amik tömegének teremtő ereje hozta bennem össze ez a negatív képet. Hagyjuk. Fátylat rá. Nem ragozom. Nem az én világom és el is kerülöm a jövőben, mert olyan negatív erővel bír, hogy félek, hogy elszívja a futáshoz kötődő pozitív energiáimat.
Felüdítő volt pár ismerős 'terepes' arcot látni. Szót váltani. Érdekes, ők nem siettek. Vagy mégis? Vagy máshogy siettek? Pedig volt olyan is közöttük aki 2., vagy 3. helyezett lett, mégis tudtunk pár szót váltani. Érdekes.
A teljesítés persze ember feletti, a szellemi küzdés csodálatra méltó és magasztos. Bármilyen is volt, bárhogy is éltem meg, ez előtt fejet kell hajtsak...
Huh, őszintén sajnálom hogy így élted meg! Persze nem tudom azt mondani, hogy bármiben is nincs igazad. Ezt szeretném megvitatni veled, szeretném elmondani a vélemenyem a két műfajról. Persze azért jóval kevesebb tapasztalattal rendelkezem.
VálaszTörléstalán nem terep és aszfalt kérdése
VálaszTörléssajnos az erdőben is előfordulnak hasonló helyzetek; a hülyeség diszpergál
…és a déli parton is meg lehet találni a szépet; OK, nincsenek nagyvadak, csak sünök, rozsdafarkúak, cinkék, …
még csak barátságos részegekkel találkoztam az UltraBalatonon (az is igaz, hogy te nem rázhattad le őket olyan könnyen, mint én) — biztos Péter szervezte nekem külön, majd szólok neki, hogy jövőre neked is küldjön párat
a világosi állomás meg külön kedves nekem, nemcsak rád emlékszem, hanem tavaly Zsotyek volt ott, az elsőn pedig Ági és Géza (a második kiadás nem ugrik be); nekem sokat segítettél, hogy ott voltál
jobb kedvet kívánok és jó készületet az erdőbe
Igen, az diszpergál, az biztos és újabbnál újabb formákban ölt testet...
VálaszTörlésPersze András, nem kell nagyvad, sőt, vad sem kell, de a sünös, madárkás részek gondolom vmi településen kívüli, nádas melletti kerékpárút, vagy a rajt utáni északi kitérő környéki részen találhatók. Az meg már majdnem terep, csak jobb az út a lábad alatt...
És én nem is hegyezném ezt ki aszfalt-terep ellentétre, mert nem ez a lényeg. Simán tudok futni lezárt pilisi aszfalton egy élvezetest és voltam már rozsdaövezetet kerülgető terepversenyen is.
Talán inkább az intimitás amit hiányolok. Amikor Te vagy egyedül és lábad alatt a km-ek, Te vagy és az épp megoldandó problémáid, Te vagy és a nagyvadak, kisvadak...
Gondolom, hogy ezeket Ti meg tudtátok élni a verseny alatt, mert volt rá idő, főleg éjjel ,de nekem a ponton ez nem jutott ki.
Azért az érdekelne, hogy nagyságrendileg mennyi időt töltöttetek valóban egyedül?
Örülök, ha segítettem, ennél többet nem is kívánhat egy frissítő.
És persze, hogy talán felesleges moralizálás az egész, de azért is vonultam ide, hogy itt leírjam ezeket, nem gondoltam, hogy rám talál bárki, pláne ismerős...
OK, nekem könnyű: két hete volt a Mátra115. Az egész éves munka alól kihúztam magam, de megkaptam Gyuritól a legélvezetesebb pontot. Szombat reggel háromnegyed kilenckor kitett Karcsi a dűlőúton a holmimmal. Fölmentem Világos-hegyre, nézelődtem, pecsételgettem, hülyéskedtem, aludtam és másnap délutánra visszaértem Tarjánba.
VálaszTörlésIlyet nem tud a világosi állomás.
Minden "vad" a déli partról, házak közül való. És ha ismerném a madárdalokat (jövőre egy kicsit képzem magam), akkor a hajnali koncertet is leírhattam volna.
Mi az az egyedül?
Laciékat Paloznaknál értem utol. Köszöntem nekik, nem lassítottam. Utána hallottam, Laci lépteit. Nem kellett forognom, hogy tudjam, ő jön velem, nem Gábor. A Tagore-sétányon beszélgettünk egy kicsit, majd Tihanyban, a célegyenesre fordulva megköszöntük egymásnak, hogy jó volt együtt befejezni a napot. Közben eltelt egy–másfél óra, leszakadt az ég és kisütött a nap.
Vagy tavaly [http://futo.blog.hu/2009/06/30/ultraszivas_2009] Ernővel szinte teljes hosszában a déli parton: nem beszélgetni mentünk, de tartalmas nyolc–kilenc óra volt.
Az első évben valóban egyedül voltam végig, mert sokkal felkészültebb voltam és sokkal ritkább volt a mezőny. Idén végig a sürejében futottam.
Persze egyik évben sem volt kiséretem. A törzsvendégek nem visznek kiséretet: se Kriszta, se Gilles, se a két Laci, se én.
Nappal is meg kell találni azt az intimitást, amit hiányolsz, mert különben nagyon hamar vége.
És az UltraBalaton nem is megy autópálya szélén, meg reggeli csúcsforgalomban…
Igen, viszonyítás kérdése, a Spari egyes szakaszaihoz képest tényleg nagyon nyugis lehet az UB...
VálaszTörlésTalán én azért igénylem a valódi egyedül létet, mert süketségem révén futás közben nehezen kommunikálok (amúgy is). Ha vki előttem fut, azt nem hallom, mert előre beszél, ha mögöttem van, akkor sem mert hátulról sem jönnek jól a hanghullámok, terepen, meg nehéz egymás mellett futni ugye. Ezzel kb. ki is merítettem a lehetőségeket, azt meg senki sem szereti, ha futni és üvölteni kell egyszerre...
Egyszerűen menekülök az olyan helyzetektől, amikor egy-egy ilyen, századszor visszakérdezős szituáció kialakulhat. Mert ugye, ha mondom, hogy süket vagyok eccerűen nem hiszik el, pedig de.
Szia!
VálaszTörlésÍgy nick alapján nem tudom ki vagy,talán láttuk már egymást, na mindegy is.
Én kísérőként voltam jelen az UB-n és részben osztom a véleményed, voltak fura dolgok, zajos-forgalmas részek, bár mi inkább a mezőny végefelé voltunk. Az éjszakát és a szakadó esőt - talán az általad is említett intimitás miatt is - jobban kedveltem, mint a sűrűbb, országút széli részeket. Az igazi talán a Balcsi kerülő TT lehet, de azon még nem volt szerencsém járni...