"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. június 11., péntek

Túlnyár

Egy hete még bőven széldzsekiben kellett futni, a héten meg a gatya is lerohad az emberről.

Múlt hétvégén volt a nyár elejére kinézet első számú célversenyem a Mátra115. Még gondolatkísérletnek is túlzás lett volna bármelyik táv bepróbálása, így maradt a frissítés. A Hidegkúti th-ban voltunk a családdal, mint segítők.
Ismét tanulságos volt.
Vasárnap ugyan kocorásztam egy kicsit a tt útvonalán, de iszonyú fejfájással indultam neki. Aztán szép lassan megfeledkeztem a fájdalomról és a mérhetetlen sár és a varázslatos Mátra kötötte le a figyelmem. Kicsit hátborzongató volt, hogy olyan résztvevőkkel is találkoztam, akiket még éjfél előtt a ponton frissítettünk. Én azóta aludtam egy jót, ők meg nyomták. A fél éjjel is kevés volt nekik egy 35 km-es hurok megtételére... Ez sokat elárul a viszonyokról...

A héten már edzésterv szerint próbáltam menni, de nem tartott sokáig a jólét. Kedden még minden frankó volt. Szerdán aztán egy 1,5 órás kör felét már sétálnom kellett és a végén kis híján elájultam. Egész nap a hűvös irodámban ülök és utána délután kimegyek futni a hőségbe. Ez hiba volt. Nagy. Éppen le tudtam zuhanyozni és bevetettem magam az ágyba. Jól belázasodtam, a fejem meg szét akart robbanni. Csütörtökre valamelyest jobban lettem, de ma megint csak lézengtem, görcsölt a fejem és rázott a hideg. Furcsa is lett volna, ha egy hétig nem történik semmi. Megint olyan gyenge vagyok, hogy az ágyból is alig tudok kikelni. Az emeletre való feljutás minden erőmet kiveszi, pedig csak 3m szint...

Nem gondoltam volna, hogy ez a blog egy rokkant-blog lesz, de eléggé e felé haladok.

Ma délután mentek ki futóismerőseim az Ötscher Maratonra. Tavaly és tavaly előtt is voltam. Idén még a gondolata is kifáraszt.

Van a kertünkben egy mogyoróbokor. Jó 3m magas, szép egészséges, terebélyes szerzemény. Pár éve ültettük és mivel alig látszott ki a fűből egy két alkalommal bizony lekaszáltam. Egy ilyen szerencsétlen beavatkozás után 1db 15-20 cm-es ágacska maradt csak belőle. Szépen körbetisztogattam és azt mondtam neki, hogy 'Öreg, innen szép nyerni!'... hát igen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése