"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2010. június 1., kedd

Május

A nagyon gyatra áprilist szinte egyáltalán nem sikerült felülmúlni, így 112 km-el zártam a májust. Sérülés, titokzatos fáradtság... Heti 3-4, harmatgyenge, mégis megterhelőnek érzett mocorgás:



Nemjó.

Kedvem lenne futni, néha el is kapom a fonalat, de ez nagyon messze van attól amitől én nyugodt lennék és elégedett.

Új stratégiát kell kidolgozzak. A 'gyorsabban, gyorsabban' , 'többet, többet' neuronokat blokkolom, helyettük a 'de jó, futunk', 'de jó, nem fáj semmi' neuronokat kell nagyobb aktivitásra ösztökélnem. Újra és újra erőt kell venni magamon és a puszta mozgás örömét kell megízlelnem, mindenféle pulzusérték és teljesítménykényszer nélkül. Úgy látszik észhez térít a testem, hogy értékeljem ami adatik, becsüljem meg magam.

Jó, áll az alku. Csoszogjunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése