...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2010. március 11., csütörtök

Aszfalt

Hétvégén volt egy (részben) aszfaltos futásom.

Brrrrrr, de nem is kell nekem az aszfalt - gondoltam eddig. Pedig egyáltalán nem volt vészes. Hatalmas élvezet volt, hogy haladok, nem csúszkálok, nem kell folyton a lábam elé lesnem. Szóval vannak pozitívumai a dolognak. Azért ahol tudtam inkább a padkán haladtam, de a 26 kili felét biztos aszfalton nyomtam. A terephez mérten 3,0ó-t szántam a dologra de még 2,5 sem kellett. Egyértelműen gyorsabb és hát a pulzusom sem verdeste az eget - enyhén szólva. Eddig amint aszfaltra kerültem egy-egy futás alkalmával, rögtön az egekig szökött a pulzusom. Nem is értettem (értem), hogy mi lehetett ez? Talán rögtön magasabb fokozatba kapcsoltam észrevétlen, vagy csak mentálisan zaklatott a dolog? Nem tudom.
Talán a múlt nyáron kényszerűségből elkövetett aszfaltos futás lendített át a holtponton.
Az biztos, hogy valamilyen szinten rendszeressé fogom tenni ezt a fajta kocorászást, mert úgy érzem használ. Ha mást nem is nyerek, de a sebességemen biztos javít. Van min...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése